Kortárs Költők Estje - Takács Zsuzsa életművéből — Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány

Időpont:
2013. február 4., hétfő 19:00

Helyszín: 
Nyitott Műhely (Budapest XII. , Ráth György u. 4.)

Takács Zsuzsa életrajza

Takács Zsuzsa költő, műfordító, prózaíró Budapesten született 1938. november 23-án.

Édesapja Takács József, jogász, gyámügyi szakember; 1944-ben Szolnok polgármestere, a háború után a Széchényi Könyvtár könyvtárosa, majd az Akadémiai Könyvtár jogi tanácsadója.

Édesanyja Rupp Irén.

A család 1942-ben a Kassa melletti Jászóra költözött, majd 1943-ban visszatértek Magyarországra.

Gimnáziumi tanulmányait a Veres Pálné Gimnáziumban végezte, 1957-ben érettségizett.

Az Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, ahová polgári származására hivatkozva nem vették fel. 1957–58-ban párhuzamosan a Színművészeti Főiskola és az ELTE Bölcsészkar vendéghallgatója volt, majd 1958-ban felvették az ELTE Bölcsészkarra, magyar–spanyol–olasz szakra. Egy év után a magyar szakot leadta. 1962-ben szerzett spanyol–olasz szakos tanári oklevelet.

Ugyanebben az évben házasságot kötött Lengyel Péter íróval. Gyermekeik: Lengyel Anna (1969), Lengyel Zsuzsa (1971). 1980-ban elváltak.

1963–64-ben férjével együtt a havannai egyetemen dolgozott mint magyar anyanyelvi lektor. A magyarul tanuló kubai hallgatók nyelvoktatásában vett részt.

1964-től a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, illetve Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanított spanyol nyelvet, diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket társadalomtudomány-szakos és tanárképzős hallgatóknak.

1990–2001-ben spanyol–portugál nyelvi tanszékvezető docens. 1995-ben PhD fokozatot szerzett spanyol filológiából.

2001-ben nyugdíjba vonult.

1989–91-ben az Írószövetség elnökségi tagja. 2004-ben kilépett a szövetségből.

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a P.E.N. Klub, a Szépírók Társasága és 2007 óta a Széchenyi Irodalmi Akadémia, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Fontosabb díjak, elismerések:

1984 – Graves-díj

1988 – József Attila-díj

1990 – Déry Tibor-díj

1993 – Forintos-díj

1997 – a Spanyol Királyság érdemkeresztje (polgári tagozat)

1997 – Weöres Sándor-díj (Soros Alapítvány)

1998 – Radnóti-díj

1998 – Szinnyei Júlia-emlékdíj

1998 – Weöres Sándor-díj

2003 – a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja

2004 – Alföld-díj

2007 – Kossuth-díj

Az életrajzot Bodor Béla írta.

forrás: pim.hu

A harminc körüli, vézna idegen

taxival jön és késve. Őt

hívjuk meg minden karácsony ebédre.

Ő távolba szakadt apánk, vagy:

rossz útra tért húgunk, ő aki

keresetét erre az útra kuporgatta,

aki nyakán átvetett sállal ül

a brokátruhás nők és pecsétgyűrűs

férfiak között, vaskos történeteket mond

és ujjait a spárgamártásban áztatja közben.

Türelmünk családi próbája ez a nap,

ahogy a puding próbája az evés.

Ha ünnepi mosolyunk töretlen,

befelé csorgó könnyeink túlzottan is

sósak, lélegzetvételünk túl szapora

s félünk, újra látnunk az elveszettet,

kár volt. De ki értene egy hangot

a hangok összefüggése nélkül?

Ő, aki asztalhoz vezetett minket,

asztalt bont, elmosogat, felmos.

A maradékot háromszáz hatvanöt részre

osztja, és köszönés nélkül távozik.

Ő a bűnbak, depressziónk és viszályunk

kiváltó oka. Ő az áldozati bárány, fehér

abroszunkon otthagyja vére pecsétfoltjait.