en.wiktionary.org

megegyezik - Wiktionary, the free dictionary

From Wiktionary, the free dictionary

meg- +‎ egyezik

  • IPA(key): [ˈmɛɡɛɟːɛzik]
  • Hyphenation: meg‧egye‧zik
  • Rhymes: -ɛzik

megegyezik

  1. (intransitive) to match, to be the same (as something: -val/-vel; in some aspect: -ban/-ben)
    Synonyms: egyezik, (adjective) azonos
    Antonyms: különbözik, eltér, (adjective) más
    A két dokumentum megegyezik. ― The two files are the same.
  2. (intransitive) to agree (to make a stipulation by way of settling differences or determining a price; to exchange promises; to come to terms or to a common resolve; with someone: -val/-vel, on something: -ban/-ben)
    Synonym: megállapodik

conjugation of megegyezik

Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal

Indica­tive
mood

Pre­sent Indef. megegyezem or
megegyezek 		megegyezel megegyezik megegyezünk megegyeztek megegyeznek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. megegyeztem megegyeztél megegyezett megegyeztünk megegyeztetek megegyeztek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. meg fog egyezni.
Archaic
Preterit 		Indef. megegyezék megegyezél megegyeze megegyezénk megegyezétek megegyezének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megegyezik vala, megegyezett vala/volt.
Archaic
Future 		Indef. megegyezendek megegyezendesz megegyezend megegyezendünk megegyezendetek megegyezendenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood 		Pre­sent Indef. megegyeznék megegyeznél megegyezne megegyeznénk megegyeznétek megegyeznének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. megegyezett volna
Sub­junc­tive
mood 		Pre­sent Indef. megegyezzek  or
megegyezzem 		megegyezz or
megegyezzél 		megegyezzen megegyezzünk megegyezzetek megegyezzenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. megegyezett légyen
Infinitive megegyezni megegyeznem megegyezned megegyeznie megegyeznünk megegyeznetek megegyezniük
Other
forms 		Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
megegyezés megegyező megegyezett ― megegyezve (megegyezvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem egyezik meg or meg is egyezik.