1987-es Formula–1 olasz nagydíj – Wikipédia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

1987-es olasz nagydíj
Az évad 11. versenye a 16-ból az 1987-es Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum	1987. szeptember 6.
Hivatalos elnevezés	LVIII. Gran Premio d'Italia
Helyszín	Autodromo Nazionale di Monza, Monza, Olaszország
Versenypálya	5,800 km
Táv	290,000 km
Körök	50
Időjárás	napos
Pole-pozíció
Versenyző	Nelson Piquet (Williams-Honda)
Idő	1:23,460
Leggyorsabb kör
Versenyző	Ayrton Senna (Lotus-Honda)
Idő	1:26,796 (49. a(z) 50-ből)
Dobogó
Első	Nelson Piquet (Williams-Honda)
Második	Ayrton Senna (Lotus-Honda)
Harmadik	Nigel Mansell (Williams-Honda)

Az 1987-es Formula–1-es világbajnokság tizenegyedik futama az olasz nagydíj volt.

Az olasz nagydíjon a Honda bejelentette, hogy a jövő évtől kezdve a Williams helyett a McLarent fogja motorokkal ellátni. A Williams Monzában alkalmazta először az aktív felfüggesztést, egyelőre csak Piquet autójában. A brazil megszerezte a pole-t Mansell és Senna előtt.

Mansell jobban rajtolt, de az egyik sebességváltást elrontotta, így Piquet fordult elsőként az első kanyarban. A második kör elején Berger megpróbálta megelőzni Mansellt, de összeütköztek, így a második hely Boutsené lett. Mansell a 17. körben megelőzte Bergert, majd Boutsent is. A boxkiállásáok után Senna került az élre, Monacóhoz és Detroithoz hasonlóan itt is kerékcsere nélkül próbálta teljesíteni a futamot. A 43. körben Piercarlo Ghinzani Ligier-jének lekörözésekor a Parabolicában a kavicságyba csúszott, Piquet pedig megelőzte. Senna megpróbálta visszavenni a vezetést, de elhasználódott gumijai ezt nem tették lehetővé, így Piquet mögött végzett 2 másodperccel. Mansell harmadik, Berger negyedik, Boutsen ötödik lett.

	Rsz.	Versenyző	Csapat	Körök	Idő/Kiesések	Rajthely	Pontok
1	6	Nelson Piquet	Williams-Honda	50	1:14:47,707	1	9
2	12	Ayrton Senna	Lotus-Honda	50	+ 1,806	4	6
3	5	Nigel Mansell	Williams-Honda	50	+ 49,036	2	4
4	28	Gerhard Berger	Ferrari	50	+ 57,979	3	3
5	20	Thierry Boutsen	Benetton-Ford	50	+ 1:21,319	6	2
6	2	Stefan Johansson	McLaren-TAG	50	+ 1:28,787	11	1
7	19	Teo Fabi	Benetton-Ford	49	+ 1 kör	7
8	26	Piercarlo Ghinzani	Ligier-Megatron	48	+ 2 kör	19
9	10	Christian Danner	Zakspeed	48	+ 2 kör	16
10	25	René Arnoux	Ligier-Megatron	48	+ 2 kör	15
11	11	Nakadzsima Szatoru	Lotus-Honda	47	+ 3 kör	14
12 (1)	4	Philippe Streiff	Tyrrell-Ford	47	+ 3 kör	24
13 (2)	16	Ivan Capelli	March-Ford	47	+ 3 kör	25
14 (3)	3	Jonathan Palmer	Tyrrell-Ford	47	+ 3 kör	22
15	1	Alain Prost	McLaren-TAG	46	+ 4 kör	5
16	24	Alessandro Nannini	Minardi-Motori Moderni	45	+ 5 kör	18
Kiesett	9	Martin Brundle	Zakspeed	43	Váltó	17
Kiesett	30	Philippe Alliot	Larrousse-Ford	37	Kipördülés	23
Kiesett	23	Adrián Campos	Minardi-Motori Moderni	34	Motorhiba	20
Kiesett	18	Eddie Cheever	Arrows-Megatron	27	Féltengely	13
Kiesett	22	Franco Forini	Osella-Alfa Romeo	27	Turbó	26
Kiesett	21	Alex Caffi	Osella-Alfa Romeo	16	Felfüggesztés	21
Kiesett	27	Michele Alboreto	Ferrari	13	Turbó	8
Kiesett	17	Derek Warwick	Arrows-Megatron	9	Elektronika	12
Kiesett	8	Andrea de Cesaris	Brabham-BMW	7	Felfüggesztés	10
Kiesett	7	Riccardo Patrese	Brabham-BMW	5	Motorhiba	9
NK	32	Nicola Larini	Coloni-Ford
NK	14	Pascal Fabre	AGS-Ford

Vezető helyen:

• Nelson Piquet: 31 (1-23 / 43-50)
• Ayrton Senna: 19 (24-42)

Nelson Piquet 20. győzelme, 22. pole-pozíciója, Ayrton Senna 7. leggyorsabb köre.

• Williams 38. győzelme.

Nicola Larini első versenye.

• A Formula–1 hivatalos oldala