Bahreini nemzetközi repülőtér – Wikipédia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Bahreini nemzetközi repülőtér (IATA: BAH, ICAO: OBBI) (arabul: مطار البحرين الدولي) Bahrein északkeleti csücskében, az Al Muharraq nevű szigeten helyezkedik el, kb. 7 km-re a főváros, Manáma központjától. A Gulf Air és a Bahrain Air elsődleges közlekedési csomópontja.

2006-ban egy 300 milliós (USD) bővítés és fejlesztés kezdődött, ennek végén többemeletes autóparkoló és üzletközpont épül meg a fő terminál mellett. A bővítés magában foglalja a fő kifutó felújítását, új kerítést, csúcstechnikás biztonsági berendezéseket és egy új repülőgép-parkolót.

A repülőtérnek háromcsillagos besorolása van a Skytrax értékelő rendszerében, hét másik repülőtérrel együtt.^[1]

Az első menetrend szerinti, kereskedelmi repülőgép 1932-ben érkezett meg a repülőtérre egy London–Delhi között közlekedő Handley Page H.P.42 repülőgép képében (beceneve Hannibal volt). A gépen 24 utas volt, az út Londonból több napig tartott a mintegy 160 km/órás sebesség mellett. Ez a menetrend szerinti szolgáltatás tette a repülőteret a Perzsa-öböl első nemzetközi repülőterévé.^[2]

A második világháború alatt a repülőteret az USA Légiereje a Central African Wing repülésirányító-központjának 13-as állomásaként használta. A repülőtér közbenső megállóként szolgált Irán, illetve az Ábádáni repülőtér felé, a Sardzsai repülőtér vagy Omán irányába a Karacsi–Kairó útvonalon.^[3]

A második világháború végétől Bahrein függetlenné válásáig (1971 decemberéig) az angol királyi légierő (Royal Air Force) használta, mint katonai repülőteret, ami ekkor RAF Muharraq néven volt ismert. Az akkori létesítmények többségét a függetlenné vált állam Gulf Air légitársasága kapta meg, kisebb részt maradt a US Navy-nél (USA Haditengerészet), mint légitámogató egység (angol rövidítéssel: ASU).

• 1936: Egy Handley Page H.P.42 repülőgép kétszer egy héten közlekedik London és India között Bahrein érintésével.
• 1937: Hatalmas hidroplánok rendszeres kiszolgálása a mai Mina Salman-i hajósklub helyén.
• Az 1950-es évektől a BOAC heti több járatot közlekedtetett Bahreinen keresztül. Ezek között volt heti járat Karacsiba, Szingapúrba, Hongkongba és heti háromszor Sydney-be.
• 1950 nemcsak fontos mérföldkő a Muharraq-i repülőtér életében, hanem fontos lépés Bahrein kereskedelmi repülésének történetében is. Ebben az évben alakult meg egy új légitársaság, a Gulf Aviation Company (a Gulf Air elődje). A társaságnak kezdetben mindössze egyetlen, használt Anson Mark II gépe volt (ami korábban Az-Zahranba menő utakon szolgált). Két éven belül azonban a flotta négy de Havilland és Douglas DC–3 gépre bővült. Abban az időben ez a repülőtér volt a Perzsa-öböl térségében a legmodernebb és legfejlettebb jó kifutóval, irányító toronnyal, világítással, kommunikációs eszközökkel és éttermekkel felszerelve. A repülőtér vonzóvá vált az olyan légitársaságoknak, mint: Middle East Airlines, Air India, Air Ceylon és az Iran Air. Legtöbbjük DC–3 Dakota gépeket használt.
• 1961 december: új utasterminál nyílik.
• 1970-71: a RAF Muharraq visszaminősítése, majd bezárása.
• 1971 december: új létesítmények megnyitása, köztük egy olyan gépbeálló, ami egyszerre négy Boeing 747 fogadására alkalmas.
• 1976: az első rendszeres szuperszonikus repülés a British Airways Concorde gépével London–Bahrein között.
• 1980–1990 között nagyobb átalakítások a külső megjelenésen. Az összes nagyobb légitársaság indít ide járatokat.
• 1994: egy új 100 milliós (USD) terminál létesül.

• World Aero Data

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Bahrain International Airport című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Hivatalos weboldal (angolul)