Dicynodontia – Wikipédia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Középső perm - kora kréta (268-105 millió évvel ezelőtt)[1] | ||||||||||||
 Lystrosaurus, azon kevés dicynodonták egyike, amelyek túlélték a Perm–triász kihalási eseményt. | ||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Kládok és nemek | ||||||||||||
|
lásd Taxonómiájuk | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Dicynodontia témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Dicynodontia témájú kategóriát. |
A Dicynodontia vagy dicynodonták az emlősszerűek közé tartozó Therapsida őshüllők egy alrendága volt.
A dicynodonták különféle termetű növényevők voltak két agyarral. Ez utóbbiról kapták nevüket, amelynek jelentése: „két kutyafogúak”.
A Therapsidák legnagyobb változatosságú csoportja: 80-90 nemük ismert, amelyek közt volt patkány- és ökörméretű is.
Koponyájuk erősen specializálódott: könnyű volt, de erős, a hátulján az emlősszerűekre jellemző nyílások jelentősen megnagyobbodtak, hogy nagyobb állkapocsizmoknak adhassanak helyet.
Koponyájuk elülső része és az alsó állkapcsuk általában keskeny volt és a primitív változatokat kivéve fogatlan. Ehelyett a száj elülső része csúcsos csőrt alkotott, mint a teknősöknél vagy a Ceratopsia alrendághoz tartozó dinoszauruszoknál. Úgy rágtak, hogy az alsó állkapcsukat hátramozgatták, ami erőteljes nyeső hatást eredményezett.[2]
Nem minden nemnek volt agyarpárja, de soknak igen, ami a nemi dimorfizmusra utalhat.[3]
Testük rövid, erős, hordószerű volt, rövid farokban ért véget és erős lábak hordozták. Egyes nemek, például a dinodontosaurusok esetében csak a hátsó lábak voltak egyenesek, mellső lábaik könyökben hajlott tartásúak voltak. A vállöv és az ilium nagyok és erősek voltak.
A dicynodonták először a középső perm idején jelentek meg, gyors evolúciós kirajzáson mentek keresztül és a késő perm idejére ők lettek a legsikeresebb és legelterjedtebb szárazföldi gerincesek. Rengeteg ökotípusuk fejlődött ki, amelyek közt egyaránt voltak nagy, közepes és kicsi növényevők és vakondszerű, rövidtagú járatlakók.
A perm–triász kihalási eseményt csak két családjuk élte túl. Ezek egyikébe, a lystrosaurusok közé a kora triász indusi korszak legelterjedtebb növényevői tartoztak. Ezeket a közepes méretű állatokat a zömök, disznótól az ökörig terjedő méretű utódaik, a Kannemeyeriiformes fajai váltották fel, amelyek az olenyokitól a ladin korszakig voltak az uralkodó szárazföldi növényevők világszerte. A karni korszakra traversodontida cynodonták és a Rhyncosaurus hüllők vették át a helyüket.
A nori korszak idején (a késő triász közepe), amikor – talán a növekvő szárazság miatt – drasztikus hanyatlásuk következett be, a nagy növényevők élőhelyeit a Sauropodomorpha dinoszauruszok foglalták el.
A kannemeyeriidák hanyatlása és eltűnése után nem is éltek a bolygón domináns, nagy emlősszerű növényevők egészen a paleocén közepéig (60 millió évvel ezelőtt), amikor az emlősök, a cynodonták leszármazottai diverzifikálódtak és átvették a kihalt dinoszauruszok élőhelyeit.
Régebben azt gondoltak, hogy a dicynodonták a triász–jura kihalási esemény során teljesen elenyésztek. Nemrégiben azonban előkerültek bizonyítékok arra, hogy Gondwana déli részén a kréta időszakot is megérték (a mai Queensland)[4] (Thulborn and Turnmer, 2003).
- Alrendág Dicynodontia
- Nem Colobodectes
- Öregcsalád Eodicynodontoidea
- Család Eodicynodontidae
- Öregcsalád Kingorioidea
- Család Kingoriidae
- Klád Diictodontia
- Öregcsalád Emydopoidea
- Család Cistecephalidae
- Család Emydopidae
- Öregcsalád Robertoidea
- Család Diictodontidae
- Család Robertiidae
- Öregcsalád Emydopoidea
- Klád Pristerodontia
- Nem Dinanomodon
- Nem Odontocyclops
- Nem Propelanomodon
- Család Aulacocephalodontidae
- Család Dicynodontidae
- Család Kannemeyeriidae
- Család Lystrosauridae
- Család Oudenodontidae
- Család Pristerodontidae
- Család Shanisiodontidae
- Család Stahleckeriidae
A lenti kladogram a következő forrás szintézisén alapszik: Mikko's Phylogeny Archive.
- ↑ *Thulborn, T. & Turner, S. 2003. The last dicynodont: an Australian Cretaceous relict. Proceedings of the Royal Society of London B 270, 985-993. Abstract.
- ↑ Crompton, A. W, and Hotton, N. 1967. Functional morphology of the masticatory apparatus of two dicynodonts (Reptilia, Therapsida). Postilla, 109:1–51.
- ↑ Colbert, E. H., (1969), Evolution of the Vertebrates, John Wiley & Sons Inc (2nd ed.)
- ↑ Thulborn, Tony and Turner, Susan, 2003, "The last dicynodont: an Australian Cretaceous relict" Proceedings: Biological Sciences Vol 270, No 1518 / May 7, 2003; pp 985 - 993
Biológiaportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
