Ellen G. White – Wikipédia

Ellen G. White
Ellen G. White 1899-ben
Született	Ellen Gould Harmon[1] 1827. november 26.[2][3][4][5][6] Gorham
Elhunyt	1915. július 16. (87 évesen)[2][3][4][5][7] Elmshaven[8]
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	James S. White (1846. augusztus 30. – 1881. augusztus 6.)[8][9]
Gyermekei	négy gyermek: Henry N. White Edson White William C. White John H. White
Szülei	Eunice Harmon Robert Harmon
Foglalkozása	író
Sírhelye	Oak Hill Cemetery[8]
Magassága	158 cm[10]
Testtömege	64 kg (1909)[11]
Ellen G. White aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ellen G. White témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ellen Gould White (szül. Harmon) (Gorham, Maine, 1827. november 26. – Elmshaven, Kalifornia, 1915. július 16.) az adventista egyházat alapító személyekhez tartozott.^[12] Kétségtelenül a legismertebb adventista személyiség, bár egyházi hivatala sosem volt. Élete nagyobbik részét az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, de 1891 és 1900 között Ausztrália volt munkássága színhelye. Többször európai országokban tartózkodott, ahol jelenlétével támogatta az alakuló egyházi szervezetet és a radikális reformációból származó közösségek integrálását. Jelentős szerepet játszott abban, hogy a szombatünneplő adventisták közösségei egységes világegyházzá nőttek.

Azt állította, hogy nagyon sok látomást kapott Istentől ^[13] és ezeket le is írta és publikálták. A hetednapi adventisták a látomásait a prófétaság ajándékának tekintik.^[14] Élete során rengeteg folyóiratcikket és több mint negyven könyvet írt. Kritikusai ellentmondásos személynek tartják, ahol a kritika nagy része a látomásos tapasztalataira és mások írásainak való felhasználására (plágium) irányul.

Ellen White családjával a metodista egyház tagja volt, fiatal lányként 1842-ben megkeresztelkedett. Miután szülei egyre erősebben a millerita mozgalommal rokonszenveztek, a családot 1843-ban kizárták a metodista közösségből.^[15] Ettől fogva Ellen Gould Harmon teljes életét az "áldott reménység" határozta meg – a Krisztus visszajövetelére való készülődés, valamint a késlekedés feldolgozása.

Még kilencéves korában súlyos fejsérülést szenvedett egy kődobástól, minek következtében kómában volt, majd sokáig gyengélkedett, az iskolát nem tudta befejezni.

1846. augusztus 30-án James S. White – az egyik későbbi egyházalapító személy – felesége lett.

Első látomásaira késő 1844-ben került sor. Üzenetei a nagy kiábrándulás traumatikus tapasztalata után bátorították és összefogták az egyik kis millerita közösséget, mely Krisztus visszajövetelének elmaradása után együtt folytatta lelki útját. Egy látomásában megtudta, hogy William Miller számítása helyes volt, csakhogy annak a dátuma nem a földi megjelenésére, hanem a mennyei szerepére vonatkozik.^[16]

Miután férjével olvasta Joseph Bates “A hetednap a szombat, mint örök jel” című művét, majd a látomásai is megerősítették ezt, elfogadták a szombatot, mint szent napot.^[17][18]

Lényegesen elősegítette a hetednapi adventisták hitelveit, szervezetté alakulását, a világszéles missziója kibontakozását, beleértve az egyház nevelési rendszerét, segélyszervezeteit, egészségügyi szerepvállalását. Közössége legtöbb tagja viszont a Szentlélek különleges prófétai adományának tartotta szolgálatát, mely meggyőződés az adventisták hitelvei közé került.^[19]

1863-ban egy látomást kapott a fizikai egészség és a lelki élet kapcsolatáról, a helyes étkezési és egészségügyi alapelvek követésének fontosságáról, valamint a természet orvosságainak – tiszta levegő, napfény, testmozgás és tiszta víz – előnyeiről. Megkezdték egészségnevelő programjukat. 1865 karácsonyakor adott útmutatása szerint egészségügyi intézetet alapítottak a betegek gondozására. Ez az intézet adott később munkát Kelloggnak, Battle Creekben. ^[20]

Részben az ő késztetésére a késő 19. század óta adventista misszionáriusok pártfogolják a legszegényebb társadalmi rétegeket, mellőzött vagy elnyomott népcsoportokat – akár szemben az uralkodó gyarmatrendszerrel. Ez a körülmény segít magyarázni az adventisták nagy létszámát Dél-Amerika, Afrika, Ázsia számos országában, katolikus többségű térségeket beleértve. White több kórház, iskola, kiadó létesítését erkölcsileg és anyagilag támogatta.

Férje, James White 1881 évi halála után négy évet élt a kaliforniai Healdsburgban.^[21] Majd Európába utazott és előadásokat tartott (1885–88), utána fiával Ausztráliába ment, ahol az ottani missziós munkán dolgozott (1891–1900).^[21] Itt adventista iskolát alapított, amely a későbbi Avondale College lett.^[21] Az Egyesült Államokba való visszatérése után a Battle Creek-i központ decentralizálására is befolyással volt. 1903-ban az egyház székhelye és kiadója a marylandi Takoma Parkba költözött. Ettől az évtől White főleg Kaliforniában élt.^[21]

Élete utolsó éveit San Franciscotól északra, Elmshavenben, a kaliforniai otthonában töltötte. Utolsó éveiben ritkábban utazott, inkább a vallási műveinek megírására koncentrált. 1915 nyarán hunyt el elmshaveni otthonában, amely ma adventista emlékhely. ^[22][23]

Négy fiuk született: Henry Nichols, James Edson, William Clarence és John Herbert.

John Herbert még pár hónaposan meghalt,^[24] Henry Nichols pedig tüdőgyulladásban 16 évesen.^[25][26]

James Edson (1849–1928) az egyház egyik úttörője lett, aki a Mississippi folyó mentén evangelizációs iskolákat hozott létre az afroamerikai emberek számára. Több vallási iratot írt és adott ki.^[27]

William Clarence (1854–1937) jól ismert hetednapi adventista egyházi vezető lett. Első felesége 1890-ben meghalt. Anyjával 1891-ben Ausztráliába hívták. Két lányát Battle Creek-ben hagyva, az év végén édesanyjával átkelt a Csendes-óceánon, hogy segítse az ottani advent üzenet munkáját. 1894-ben kinevezték az adventista ausztrál unió vezetésére. Ezen a poszton 1897-ig volt. Számos könyvet írt.^[28]

White írásai nem kizárólag vallási-egyházi jellegűek, foglalkoznak többek között a népegészségügy, a nevelés, a rabszolgaság és a női jogok kérdéskörével is. Egyes könyvei a bibliai világszemlélet szintéziseként történelmi koncepciót tárnak az olvasó elé (az "üdvtörténet" magyarázatát).

Életében 5000-nél több újságcikk és 40 könyv jelent meg tőle, ami később kiegészült a terjedelmes levelezésből, cikkekből összeollózott kötetekkel. Írásos életműve mintegy 50.000 oldalt tesz ki. Legismertebb könyve, 'Steps to Christ' (Jézushoz vezető út Archiválva 2007. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben) közel 150 nyelvre került fordításra és százmilliós példányszámával Kempis Tamás Krisztus követése c. műve mellett valószínűleg a legelterjedtebb keresztény írás. Írásainak hatása messze túlmutat hosszú életpályáján, amihez a "könyvevangelizáció" intézménye nagyban hozzájárult: hivatásos és önkéntes "könyvevangelisták" házról házra járva, vagy utcai standokon keresztény könyveket (valamint egészségügyi és gyermekkönyveket) árulnak, így White műveit is széles körben terjesztették. Összes művei CD-ről olvashatók eredeti angol nyelven, számos könyve fordításban is, online vagy letölthető állományként hozzáférhető, könyvei interneten is rendelhetők különböző egyházi és magánkiadóktól.

Magyarul megjelent műveinek listáját lásd lent

Kivonat az egészségi tanításaiból ( nyitható doboz → )

„Vagy nem tudjátok-e, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”[29] „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.”[30] Testünk Isten tulajdona. Az életünk részét képező törvények áthágása bűnt képez, éppen úgy mint a Tízparancsolat áthágása. Mivelhogy a természeti törvények Isten törvényei, kötelességünk ezen törvényeket gondosan tanulmányozni.[31] Számunkra a veszély a túl nagy bőségben rejlik. Állandó kísértésben vagyunk, hogy túlkapásokat, visszaéléseket kövessünk el a testünkkel szemben. Sokan nagy mértékben ártanak testüknek azáltal, hogy nem figyelnek az élet törvényeire. A vénülés és az idő előtti halál abból következnek, ha Istentől távoli világi utakon járunk. Aki a test kívánságait teljesíti, az büntetést fog szenvedni. Képtelenek vagyunk Istent dicsőíteni, ha életmódunkkal áthágjuk az élet törvényeit.[32] Saját rossz szokásai révén az emberiség mindenféle betegséget vont magára, mert nem tanulmányozták, hogy miképpen élhetnének egészséges módon, és az élet törvényeinek áthágása siralmas állapotot hozott létre, de az emberek csak ritkán ismerték be, hogy csakis saját rossz életmódjuk az oka ennek. A betegség soha nem jön ok nélkül. Az egészségügyi törvények elhanyagolása készíti elő a betegség útját. Sokan már szüleik gonoszsága miatt szenvednek... Az emberek legnagyobb része azonban saját ferde eljárása miatt szenved, mert nem veszik figyelembe az egészség alapelveit.[32] Dániel és társainak története (Dániel könyve 1. rész)[33] a Biblia lapjain megörökíttetett az utókor hasznára. A szellemi képesség, testi erő és hosszú élet meghatározott törvényektől függnek. E tekintetben nem létezik véletlen vagy esélyek. Isten, aki a Természetet alkotta, nem fog közbenjárni, hogy megóvja az embereket a természeti törvények áthágásának következményeitől.[32] Testi egészségünket leginkább az tartja meg, amit eszünk. Ha étvágyunkat és az ételek utáni kívánságunkat nem tartjuk szigorú ellenőrzés alatt és ha nem vagyunk mértékletesek evésben és ivásban, akkor nem maradhatunk egészségesek testben és elmében. A táplálék legyen egyszerűbb és kevesebbet kell enni hogy az értelem tiszta és friss legyen. Egy megterhelt gyomor megterhelt agyat jelent. Ha a gyomor meg van terhelve nagy mennyiségű egészségtelen étellel az rothadásnak indul. Majdnem minden ember többet eszik, mint amennyire szüksége van a testnek. Az ártalmas anyagokkal megterhelt, romlott vér elhomályosítja az erkölcsi és értelmi erőket és felkelti s megerősíti az aljas testi szenvedélyeiteket. Az evésben való mértéktelenség – még ha az elfogyasztott étel egészséges volna is – nagy mértékben gyengíti a testet és eltompítja az érzékeket.[32] Az evésben és ivásban követett szokásaink kimutatják, hogy a világéi vagyunk-e, vagy pedig azok közül valók, akiket Isten elkülönített e világtól. Isten Lelke nem jöhet segítségünkre és nem segíthet a keresztényi jellem tökéletesítésében, ameddig engedvén az étvágynak megkárosítjuk az egészségünket. A világ és azok, amik a világban vannak, számunkra ne képezzenek szabályt. Divatos dolog kielégíteni a kívánságot azon finom ízű csemegék iránt, amelyek természetellenes ingereket idéznek elő, elzsibbasztják az erkölcsi képességeket, megakadályozván azok növekedését és fejlődését. A hívők közül egy sem nyerhet biztosítékot, hogy diadalmasan fognak kikerülni a keresztény élet harcából, ha nem határozzák el, hogy mértékletességet tanúsítanak mindenben.[32] Az önmegtagadást, alázatosságot és mértékletességet – amiket Isten megkövetel az igazaktól, akiket különös módon vezérel és megáld – a nép elé kell tárni, megkülönböztetésül az ezen elfajult kor embereinek egészségrontó, különc szokásaitól. Isten megmutatta, hogy az egészségügyi reform oly szorosan összefügg a harmadik angyal üzenetével, mint kéz a testtel. Semmi sem idéz elő oly nagyfokú testi és erkölcsi elfajulást, mint az egészségügyi reform oly fontos ügyének elhanyagolása. Akik étvágyuk és kívánságaik kielégítésére adják magukat és behunyják szemeiket, félvén, hogy hogy meg fogják látni bűneiket, amiket nem hajlandók elhagyni, azok vétkesek Isten előtt.[32] Félelmetesen és csodálatosan formálta meg a Teremtő az emberi testet. Felszólít bennünket, hogy tanulmányozzuk azt, értsük meg szükségleteit, és tőlünk telhetően védjük minden ártalomtól, tisztátalanságtól.[34] E.G. White írásaiban további dolgokra tér ki, így a helyes légzés, a tiszta, friss levegő, a napfény, személyes tisztaság és higiénia, a testedzés, a megfelelő pihenés, a húsételek, a kávé, a (fekete) tea, az izgatószerek és erős fűszerek elhagyása, a dohányzás és az alkohol mellőzése, a kábítószerek, kapcsolat a természettel és az Isten erejébe vetett hit.

Ellen G. White hasonló mértékben határozta meg a hetednapi adventizmust, mint John Wesley a metodista közösséget, vagy Kálvin János a reformáció egyházait.

Meghatározó szerepe az adventista közösségekben az idő múlásával némileg csökkenni látszik, miután a fejlődő világban tömegesen csatlakoztak új hívek, akik nem az ő könyvein nőttek fel. A világegyház vezetése változatlanul elismeri Ellen G. White prófétai hivatását és szerepét, valamint támogatja könyvei, üzenetei terjesztését. Az Egyház 1. hitelve szerint a Szentírás hit kérdéseiben az egyedüli "mérce" és "próbaköve". White írásairól pedig a 18. hitelv vallja, hogy a "prófétaság a Szentlélek egyik ajándéka", a "maradék egyház ismertetőjele", az igazság egyik "forrása", valamint hogy írásai "az egyházat vigasztalják, vezetik, tanítják és eligazítják".^[19]

A kezdettől akadtak és a mai napig vannak kritikusai, akik prófétai szolgálatát elutasítják, vagy különbözőképpen magyarázzák és értékelik.

Ők részben vagy teljesen elutasítják küldetéstudatát, másrészt éles viták alakultak ki, számos írása keletkezési körülményei miatt: White kifejezetten sokat olvasott, viszonylag terjedelmesen másolt más szerzőktől; továbbá előrehaladott életkorában titkárnőket foglalkoztatott és gyakran rájuk bízta gondolatai megfogalmazását.

A vita előzménye, hogy miután kihalt az őt személyesen ismerő generáció, a hívek következő nemzedékei körében már 1920 körül a verbális inspirációhoz rokonítható nézetek terjedtek White ihletését illetően. (A kialakuló válság feldolgozása óta az adventista közösségekben elhanyagolható a Biblia verbális, azaz szó szerinti inspirációját vallók száma, mind amellett, hogy továbbra is meghatározóak a konzervatív teológiai nézetek.) Az adventisták szerint figyelembe kell venni, hogy White életének döntő részében a legújabb kori szerzői jog még csak kezdetlegesen érvényesült.

Robert W. Olson, az adventista White Estate egykori vezetője beismerte, hogy a bizonyítékok miatt módosítania kellett Ellen White tekintélyének megértését. Arra a következtetésre jutott, hogy hibázott a történelem, a biológia, a geológia, a csillagászat terén, de védekezve azt állította, hogy nem hiszi, hogy „a teológia terén bármilyen hibát is elkövetett volna”.^[35]

A kritikusok szerint azonban még „ihletett” íróként is eltévesztette a célt. Ahogy White magáról is mondta: „csak Isten tévedhetetlen”.^[36]

Számos adventista vezető, lelkész utasította el a prófétaságát és szakított az egyházzal.^[37]

Adventista szemszögből White látomásai nem alapozták meg a Szentírásból merített hitvilágukat, hanem hitük megszilárdulását segítették elő. Jellemzően két elhangzó álláspont között iránymutatása az ortodox keresztény tanítást erősítette (például a Szentháromság tanát szemben az antitrinitárius nézettel, vagy a hitből való megigazulást szemben a "törvényeskedő" tendenciákkal). Az eszkatológia terén megfigyelhető, hogy üzenetei olyan értelmet kölcsönöznek a korai adventisták tapasztalatának, ami túlmutat a keresztény ortodoxián (az egyetemes zsinatok által vallott hitletéteményen), nevezetesen a szentély tana (ami értelmet ad a korai adventisták 1844. évbeli traumatikus tapasztalatának) és az ember állapota a halálban.

Ökumenikus szemszögből egyrészt meg kell jegyezni, hogy White "karizmatikus" szolgálata és annak recepciója az adventista közösségekben az egyik fő problémakörként fel szokott merülni a felekezetközi párbeszédben, valamint az adventisták és más keresztények közti viszonyban. Másrészt érdemes szem előtt tartani könyvei elterjedtségét és hatását nem csak adventista körökben. Továbbá utalni kell arra, hogy szolgálatával közelebb hozta az adventistákat a keresztény tanítás főmedréhez, aminek következtében az Adventista Egyház – az ortodoxokkal, katolikusokkal és a meghatározó protestáns felekezetekkel együtt – egyre inkább az Apostoli hitvallás alapjára állt (ellentétben például az 1870-es években szintén a korai adventizmus hatására alapított Jehova Tanúival). Végül az ő határozott közbenjárására az egyházszervezet hierarchikus és világszerte egységes felépítéséről döntöttek, minek következtében az adventista teológiában a klasszikus protestáns hitpillérek és a katolikus (azaz egyetemes) egyháztan sajátos, az eszkatológia felől megvilágított ötvözetét lehet felfedezni.

2014-ben az Oxford University Press tudományos kötetet adott ki,^[38] mely 21 (több felekezethez tartozó, többnyire egyháztörténész és vallásszociológus) szerző munkáját tartalmazza Ellen G. White munkásságáról ökumenikus perspektívában (könyvrecenzió). A szerzők 2009. októberben White ifjúságának színhelyén, konferencia keretében dolgoztak az alakuló fejezeteken.^[39]

Magyarul megjelent kötetei időbeni sorrendben. (Néhány könyv azonos vagy majdnem azonos szövegű, különböző címeken kiadva.)

• Adventizmus
• A hetednapi adventisták története
• A hetednapi adventisták kritikája

Magyarul

• White könyvei online
• White magyarul megjelent írásai, életrajza, fényképek
• White és a Biblia (protestáns apologéta kritikus értekezés)

Kritikai

• Ex-SDA Outreach (angolul) – volt adventisták írása, akik ellenzik White szolgálatát
• (magyarul) Ellen G. White prófétaságának kritikája
• Ellen G. White Exposed (angolul) – "leleplező" portál
• Katolikus hitvédelmi írás

Egyéb

• White Alapítvány (angolul) – az Adventista Egyház által fenntartott intézmény, gondozza és népszerűsíti a White-örökséget
• Ellen White Projekt – ökumenikus szellemű, tudományos kutatóprojekt
• Schwarcz: Adventtörténelem (A 19. századi adventizmus amerikai kezdetei)