Gabon – Wikipédia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gaboni Köztársaság | |
République gabonaise (franciául) | |
Nemzeti mottó: Union, Travail, Justice (Szövetség, Munka, Igazság) Nemzeti himnusz: La Concorde (Az egyetértés) | |
![]() | |
Fővárosa | Libreville |
![]() | |
Államforma | Unitárius elnöki köztársaság |
Vezetők | |
Elnök | Brice Oligui |
Miniszterelnök | Raymond Ndong Sima |
Hivatalos nyelv | francia |
Beszélt nyelvek | fang, myene, punu, nzebi |
Függetlenség | Franciaországtól |
Függetlenség elnyerése | 1960. augusztus 17. |
Elődállamok | ![]() |
Tagság | |
Népesség | |
Népszámlálás szerint | 2 025 137 fő (2017)[1] |
Becsült | 2 390 000 [2] fő (2022) |
Népsűrűség | 9 fő/km²[3] |
Rangsorban | 216. |
GDP | 2019-es becslés[4] |
Összes | 16,709 milliárd USD PPP: 39,859 milliárd USD |
Egy főre jutó | 8 031,438 USD PPP: 19 158,805 USD |
HDI (2018) | ![]() |
Gini-index (2017) | ![]() |
Írástudatlanság | 15,3% |
Földrajzi adatok | |
Terület | 267 667 km² |
Rangsorban | 76. |
Víz | 3,76% |
Időzóna | WAT (UTC+1) |
Egyéb adatok | |
Pénznem | Közép-afrikai CFA frank (XAF ) |
Nemzetközi gépkocsijel | G |
Hívószám | 241 |
Segélyhívó telefonszám |
|
Internet TLD | .ga |
Villamos hálózat | 230 V/50 Hz |
Elektromos csatlakozó | C típus |
Közlekedés iránya | jobb oldali |
![]() |
Gabon, hivatalos nevén Gaboni Köztársaság (franciául: République gabonaise), egy elnöki köztársaság Közép-Afrika nyugati partján. Az Egyenlítő mentén elhelyezkedő országot északnyugaton Egyenlítői-Guinea, északon Kamerun, keleten és délen a Kongói Köztársaság, nyugaton pedig az Guineai-öböl határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Libreville. Egyike a legkevésbé sűrűn lakott országoknak.
1885-ben lett hivatalosan francia gyarmat, Francia Kongó része, ami később Francia Egyenlítői-Afrika gyarmatba olvadt bele. 1960-ban nyerte el függetlenségét Franciaországtól.
Gabon tagja az Afrikai Uniónak, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Afrikai Fejlesztési Banknak, az OPEC-nek és a Közép-afrikai Országok Gazdasági Közösségének. Gazdasága a kőolajtermelésen és a mangánbányászaton alapszik. Felső-közép jövedelmű országnak számít, a 7. legmagasabb emberi fejlettségi indexe és a 4. legmagasabb egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritás alapján.[7][8]
Gabon neve a portugáloktól származik, akik a Komo folyó jellegzetes torkolatát a köpenyhez (portugálul: gabão hasonlították, sőt az ország neve portugálul a mai napig Gabão.[9]
Legmagasabb pontja az 1575 m magas Mont Iboundji, legnagyobb folyója az Ogoué, amely az Atlanti-óceánba ömlik (vízbőség tekintetében Afrikában az ötödik). Területének 70-80%-át esőerdők borítják, ami az egyik legmagasabb arány a világon.
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/09/Gabon_Topography.png/190px-Gabon_Topography.png)
A 100–200 m magas parti síkságból emelkedik ki az ország belső fennsíkja. Legmagasabb pontja: Mont Iboundji (1575 m). Három karsztvidékén több száz barlang alakult ki, sok közülük ma is feltáratlan.
Legjelentősebb folyója az Ogooué, 1200 km hosszú. A tengerpartot lagúnák szegélyezik.
Az Egyenlítő átszeli az országot. Így éghajlata trópusi.
Az ország kb. 74%-át trópusi esőerdő borítja.[10] A keleti határ mentén az éghajlat szárazabb, a növényzet szavanna.
2002-ben az ország területének 11%-át nemzeti parkká nyilvánították. Igazgatási szempontból 13-at szerveztek. Térkép az elhelyezkedésükről.
2020-ban két világörökségi helyszín van:
A legkorábbi lakók a pigmeusok. Őket a bevándorló bantuk majdnem teljesen kiszorították vagy beolvasztották magukba.
A portugálok fedezték fel és kereskedelmi telepeket hoztak létre az ország területén, később holland gyarmattá vált. Pierre Savorgnan de Brazza első útján 1875-ben érkezett a térségbe. Megalapította Libreville várost és később ő lett a francia gyarmati kormányzó. Amikor 1885-ben Franciaország hivatalosan bekebelezte ezt a területet, különböző bantu csoportok éltek ott.
1910-ben Gabon Francia Egyenlítői-Afrika négy területének egyike lett. Ez így maradt 1959-ig. Függetlenné 1960. augusztus 17-én vált a terület. Gabon első elnöke – Léon M'ba – 1961-67 között irányította a közép-afrikai államot; '67-es halála után az alelnök Omar Bongo Ondimba időszaka következett.[11] A függetlenné válást követően mintegy három évtizedig autokratikus diktatúra volt az országban, majd az 1990-es évek elején az új alkotmány a demokratikus normákhoz igazította a választási eljárást. Ez utóbbi azonban nem befolyásolta Omar Bongo teljhatalmát: Bongo több mint 41 évig volt Gabon elnöke 2009. júniusban bekövetkezett haláláig.[12]
Gabon elnöki rendszerű köztársaság. Két kamarás törvényhozás működik, a Nemzetgyűléssel és a Szenátussal. Az Országgyűlésnek 120 képviselője van, akiket 5 évre választanak meg.
A Freedom House 2022-es jelentése Gabont a »nem szabad« országok közé sorolta.[13] Bár az országban többpárti választásokat tartanak, Ali Bongo Ondimba elnök az elnyomás révén megőrzi politikai befolyását.[13] A végrehajtó hatalommal rendelkező elnököt népszavazás útján választják meg hét évre.[13] Az elnök tetszés szerint jelöli és mentheti fel a miniszterelnököt.[13]
Az ország választási törvényei és keretei nem biztosítják a hiteles választásokat.[13] A Gaboni Demokrata Párt (PDG) az 1960-as évek óta monopolizálta a végrehajtó hatalmat, és nincs reális lehetőség arra, hogy az ellenzék választások útján hatalomra jusson.[13] 2021-es választásokon Bongo elnök Gaboni Demokrata Pártja (PDG) 45-öt szerzett a szenátus 52 helyéből.[13]
A végrehajtó hatalom ellenőrzi az igazságszolgáltatást is, a bíróságok az elnöknek vannak alárendelve.[13]
Jelentős problémák közé tartozik a bevándorlók diszkriminációja, a kisebbségi csoportok marginalizálódása, valamint a nők jogi és de facto egyenlőtlensége.[13] Gyakori a munkahelyi szexuális zaklatás, amit a törvény nem tilt.[13]
Bár nincsenek törvények, amelyek korlátozzák a belső utazást, de a rendőrség gyakran figyeli az utazókat az ellenőrző pontokon, és kenőpénzt követel.[13] A házas nőknek, akik útlevelet szeretnének szerezni vagy külföldre szeretnének utazni, férjük engedélyével kell rendelkezniük.[13]
A sajtószabadságot ugyan a törvény garantálja, de a gyakorlatban korlátozva van.[13] A kormányt kritizáló egyéneket rendszeresen őrizetbe veszik.[13] A gyülekezési szabadság ugyancsak korlátozott.[13]
A vallásszabadságot az alkotmány rögzíti, és általánosságban tiszteletben tartják, egyes heterodox vallási csoportok viszont nehezen tudják megszerezni az állami regisztrációt.[13]
A kínzást az alkotmány ugyan tiltja, de a fogvatartottak fizikai bántalmazással szembesülnek.[13]
Gabont közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a tartomány, amelynek az alegysége a megye. Az ország területe 9 tartományra van beosztva, amelyek további 50 megyére van felosztva.
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b2/Gabon_provinces_named.png/250px-Gabon_provinces_named.png)
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/35/Diplomatic_missions_of_Gabon.png/250px-Diplomatic_missions_of_Gabon.png)
A hivatalos nyelve a francia, de a legbeszéltebb nyelvek a bantu nyelvekhez tartozó fang, sira és mbere. A lakosság többségét alkotó négy főbb etnikum a fangok, a sirák, a punuk és a teke.
Népessége az ország területéhez mérve alacsony, a lakosság létszáma 2,2 millió (2020-as becslés).
- Népsűrűség: 4,5 fő/km²
- Népességnövekedési ráta: 2,5% [mikor?]
- A várható átlagos élettartam 69 év (férfiak: 67 év, nők: 71 év)
- Csecsemőhalandósági ráta: 30,4 / 1000 születés [mikor?]
Jelentősebb városok: Libreville, továbbá Port-Gentil, Franceville.
Népek: bantu 98% (35,5% mpongwe, 15% mbete, 14% punu és 11,5% fang), egyéb 2%. Valójában, a legújabb adatok szerint a legnagyobb etnikai csoport a fang, 36%-kal. Őket követi a mpongve törzs 15, míg a mbete 14%-os aránnyal. Punu 12%, ezenkívül még 40 féle bantu törzs él az országban, arányuk 23%.[14]
Hivatalos nyelv a francia, emellett különféle bantu nyelveket is használnak, valamint egyre erősebb az érdeklődés az országban a spanyol nyelv iránt is, mivel a szomszédos Egyenlítői-Guineának ez a fő nyelve.[15]
2015 táján a lakosság megközelítőleg 79%-a keresztény (zöme katolikus); 10%-a az iszlám híve (főleg szunnita); a maradék egyéb vallású.[16]
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/54/Libreville1.jpg/220px-Libreville1.jpg)
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/aa/Vue_de_l%27usine_de_ciment_de_Ntoum.jpg/220px-Vue_de_l%27usine_de_ciment_de_Ntoum.jpg)
Gabon egy főre jutó jövedelme többszöröse a legtöbb fekete-afrikai országénak, de a nagy jövedelmi egyenlőtlenségek miatt a lakosság nagy része továbbra is szegény. Gabon fa- és mangánexportra támaszkodott, amíg az 1970-es évek elején fel nem fedezték a tengeri kőolajat. A 2010-es évek első felében Gabon exportjának körülbelül 80%-át, GDP-jének 45%-át és állami bevételeinek 60%-át az olaj adta.[17]
Az ország bányászata a függetlenné válás után kezdett rohamosan fejlődni: mangán-, vas- és uránérc bányászat. A francia atomipar legjelentősebb nyersanyagellátója. Az esőerdőit főként külföldi kereskedők vásárolják fel és aknázzák ki.
Súlyosan eladósodott ország, a külső adósságállománya több mint 3,5 milliárd amerikai dollár.[mikor?]
2020 táján is gyakori az áramszünet és a vízhiány.[17]
Növénytermesztés: manióka, édesburgonya, banán, cukornád, zöldség, földimogyoró, kakaó, kukorica, kávé, kaucsukfa, olajpálma, borsó. Állattenyésztés: juh, kecske, sertés, szarvasmarha, baromfi. Fakitermelés: khaya, iroko, ében, teak, okumé. Jelentős a halászat.
Főbb ágazatok: kőolajkitermelés és finomítás; bányászat, hajójavítás, élelmiszer- és textilipar, faipar, cementgyártás.[17]
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/78/Gabon_Export_Treemap.jpg/220px-Gabon_Export_Treemap.jpg)
- Exporttermékek: kőolaj, fa, mangánérc, uránérc.
- Importtermékek: műszaki felszerelések és alkatrészek, élelmiszeripari és vegyipari termékek, építőanyagok.
Főbb kereskedelmi partnerek 2019-ben: [17]
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/07/Transgabonais-minerai.jpg/200px-Transgabonais-minerai.jpg)
- Közutak hossza: 8454 km
- Vasútvonalak hossza: 649 km
- Repülőterek száma: 10
- Kikötők száma: 7
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4f/Railways_in_Gabon.svg/220px-Railways_in_Gabon.svg.png)
Gabon vasúti közlekedése egyetlen vonalból, a transzgaboni vasútvonalból áll, amely 669 km hosszan vezet nyugati-keleti irányban a Libreville melletti Owendo kikötővárosából egészen Franceville-ig. A A vasútvonalon személy- és teherszállítás is üzemel. 1999-ben lett privatizálva az állami vasúti cég, a vasútvonal fenntartását a COMILOG mangánbányászati cég vette át.
Az ország kultúrája mélyen a francia gyarmati örökségben gyökerezik.
- Írástudás: 84,7% [mikor?]
- Iskolakötelezettség: 6 év
- Felsőoktatás: 2 egyetem
Ezek többnyire Libreville-ben találhatók.
- Centre Culturel Francais – francia kulturális intézet
- Musée des Arts et Traditions – Művészeti és népművészeti múzeum
A helyi gasztronómiát jelentős francia hatás érte és a nagyobb városokban elérhetőek a francia ételspecialitások.[18] Vidéken a legfőbb élelmiszert a jamgyökér, tápióka és rizs jelenti. A hús a tehetősebbek étele. A leggyakoribb húsok a hal vagy a baromfi, illetve az afrikai vadhúsok, mint az antilopé, vaddisznóé és majomé.[19] A leggyakoribb gyümölcsök a banán, papaya, guáva, mangó, ananász, kókuszdió, avokádó és földimogyoró. A zöldség- és gabonafélék közül a meghatározók a kukorica, paradicsom, főzőbanán és padlizsán.[20]
Katonai létesítmények, repülőterek, középületek és stratégiai jelentőségű létesítmények fotózása tilos.
A homoszexualitás Gabonban legális, de tabu témaként kezelik. A népesség nagyobb része provokatívnak és a társadalmi konvenciók megsértésének tartja.
Javasolt oltások Gabonba utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (Az egész országban nagy a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (Az egész országban nagy a fertőzésveszély)
Malária ellen tabletta van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:
Kötelező oltás, nemzetközi oltási igazolvány szükséges:
Gabon első olimpiai érmét Anthony Obame taekwan-do bajnok szerezte Londonban,[21] aki a WTF (Nemzetközi Taekwando Szövetség ) világranglistájának első helyén állva a 87 kg feletti súlycsoportban 2013-ban világbajnokságot is nyert.
- Bővebben: Gabon az olimpiai játékokon
A Gaboni labdarúgó-válogatott eddig még nem jutott ki a világbajnokságra, de kisebb versenyeken többször is állt dobogón.
- Eredmények:
- UNIFAC upa
- Aranyérem: 1999
- UDEAC-kupa:
- UNIFAC upa
Az ország 2012-ben az Egyenlítői-Guineával közösen rendezte a 2012-es afrikai nemzetek kupáját. A tornát Zambia nemzeti válogatottja nyerte, akik a 0-0-s rendes játékidő után 11-es párbajban 8-7-re múlták felül az elefántcsontpartiak csapatát. A bronzmérkőzést Mali csapata nyerte, akik ghánai labdarúgókat győzték le 2-0-ra.
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ World Population Review
- ↑ World Population Review 2022
- ↑ https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2019/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=31&pr.y=4&sy=2019&ey=2019&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=646&s=NGDPD%2CPPPGDP%2CNGDPDPC%2CPPPPC&grp=0&a=
- ↑ Archivált másolat. [2019. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI?locations=GA
- ↑ https://data.worldbank.org/income-level/upper-middle-income
- ↑ https://www.worldbank.org/en/country/gabon/overview
- ↑ The World Factbook: Gabon
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ 40 éve hatalmon Afrika legrutinosabb diktátora. Kitekintő, 2007. december 8. [2009. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 28.)
- ↑ Sarkozyt kifütyülték a gaboni diktátor temetésén. Kitekintő, 2009. június 19. [2009. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 28.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Gabon: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ A Világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008.
- ↑ El caso del español en Guinea Ecuatorial (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Gabon. Association of Religion Data Archives, 2015 [2020. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 18.)
- ↑ a b c d CIA World Factbook
- ↑ Foster, Dean (2002): The Global Etiquette Guide to Africa and the Middle East: Everything You Need to Know for Business and Travel Success. John Wiley & Sons. ISBN 0471272825 177. o.
- ↑ Gabon (Food Spring)
- ↑ Culture of Gabon (everyculture.com)
- ↑ |http://www.en.legabon.org/ Archiválva 2013. augusztus 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5
- A kormány hivatalos honlapja (franciául)
- A Konzuli Szolgálat tájékoztatója Gabonról (magyarul)
- A Kitekintő cikkei Gabonról
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap