Hamilton-operátor – Wikipédia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Hamilton-operátor a kvantummechanikában a rendszer kanonikus változókkal (koordinátákkal és hozzájuk konjugált impulzusokkal) kifejezett energiájának az operátora.
A klasszikus mechanikai Hamilton-függvényből egyszerűbb esetekben a
helyettesítéssel ("operátorosítás") kapjuk.
Koordinátareprezentációban
és
, ahol
az imaginárius egység,
pedig a redukált Planck-állandó. Ahogy a klasszikus mechanikában, a Hamilton-operátor a kvantummechanikában is mozgási és potenciális energia összegeként írható fel:
.
Ebben a szakaszban a tömeget fogja jelölni.
Egy szabad részecske Hamilton-operátora egy dimenzióban:
,
magasabb dimenziókban pedig a Laplace-operátorral a következőképpen általánosítható:
.
Amennyiben több szabad ( tömegű) részecske alkot egy rendszert, melyek nincsenek egymással kölcsönhatásban, a rendszer Hamilton-operátora az egyes részecskék Hamilton-operátorainak összege:
.
Harmonikus rezgőmozgás esetén a klasszikus Hamilton-függvény a következő potenciális energiával bővül:
,
ahol a körfrekvenciát,
pedig a rugóállandót jelöli. Három dimenzióban a kvantizálást követően a Hamilton-operátor a következő alakot veszi fel:
.
Az operátor linearitása miatt látható, hogy a harmonikus oszcillátor háromdimenziós problémáját egydimenziós problémákra lehet szétválasztani.
Egy dimenzióban a keltő- és eltüntető operátorokat definiálva
,
a Hamilton-operátor a következő alakra hozható:
,
ahol az úgy nevezett részecskeszám operátor.
- L.D. Landau, E.M. Lifsic. Elméleti fizika III. – Kvantummechanika, Harmadik kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest. ISBN 963 17 3259 2 [1978]
- J.J. Sakurai, J. Napolitano. Modern Quantum Mechanics, 2. kiadás, Addison-Wesley. ISBN 978-0-8053-8291-4 [2011]
Fizikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap