Ifjúságfalva – Wikipédia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ifjúságfalva (szlovákul Dedina Mládeže) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. A mintegy 100 lakosú Kissziget (Malý ostrov) tartozik hozzá.
Gútától 3 km-re, Komáromtól 28 km-re északra, a Vág jobb partján fekszik.
Ifjúságfalván hosszú ideje fészkeltek a gólyák az egykori helyi termelőszövetkezet kéményén, 2011-ben még két fiókát számoltak meg. Ezt a fészket 2012-ben egy felújítás során áthelyezték különálló oszlopra, ezután ugyan a gólyák egy rövid ideig megjelentek, de nem fészkeltek benne. 2013-ban négy fiókát számoltak össze, 2014-ben nem fészkeltek, 2015-ben 3, 2016-ban 4 fiókájuk volt.[2]
A falut a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szervezésében egy szovjet típusú mintagazdaság köré szervezve fiatal telepesek alapították 1949. április 4-én Gúta határában, az egykori Dögös puszta megművelésével. A gazdaságot eredetileg Tótkomlósról és Pitvarosról áttelepült szlovákok szervezték, de később a környékbeli magyar gazdák is csatlakoztak hozzá. A falu címerében a bogáncs ezekre a kezdeti időkre utal.
1949 és 1952 között ötven családi házat építettek fel. Első középületét 1951-ben avatták fel, ebben kapott helyet a községháza és az általános iskola. Ifjúságfalva 1954. április 1-jén lett önálló község, melyhez Kamocsa, Negyed és Szímő települések határából is csatoltak részeket. 1956-tól 1958-ig újabb 16 családi ház épült fel állami alkalmazottak, illetve szövetkezeti tagok részére. Művelődési házát 1958-ban adták át. A településen később mezőgazdasági szakmunkásképző iskola is létesült.
Termelő Szövetkezetében az 1970-es években 250-en dolgoztak. A szövetkezet ma Agroreal Rt. néven működik, 1020 hektáron gazdálkodik (árpa-, búza-, kukorica-, gyümölcstermesztés; sertés- és szarvasmarhatartás). Általános iskoláját 2005-ben megszüntették, s a következő évben óvodáját is bezárták.
Kissziget első írásos említése 1664-ből (egy török adóösszeírásból) származik. Az összeírás 11 adófizető háztartásról tesz említést 50 lakossal. A 19. század elején 6, 1888-ban már 20 házat tartottak nyilván. 1866-tól hajócsavaros gőzös közlekedett Kissziget-Kamocsa-Gúta-Komárom vonalon. Kamocsával egészen az 1960-as évekig kompjárat kötötte össze. A negyedi út mentén 1 km hosszúságban szétszórt tanyavilágban napjainkban 2011-ben 116 lakos élt, a község lakosságának mintegy 1/3-a.[3]
1970-ben 761 lakosából 517 magyar és 244 szlovák volt.
1980-ban 674 lakosából 467 magyar és 204 szlovák volt.
1991-ben 544 lakosából 382 magyar és 153 szlovák volt.
2001-ben 521 lakosából 347 magyar és 159 szlovák volt.
2011-ben 468 lakosából 296 magyar, 136 szlovák és 34 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 438 lakosából 243 (+9) magyar, 169 (+10) szlovák, 2 cigány, 3 (+2) egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
- A faluközpont domináns épületei a községháza és az iskola.
- A kisszigeti ártéri erdőben értékes fák találhatóak.
- A kultúrházban helytörténeti kiállítás látható.
- Jótékonysági Nemzetközi Lecsófesztivál.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ Štatistický lexikón obci SR, 2011
- ↑ ma7.sk