Indolizidin – Wikipédia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Indolizidin | ||
| ||
| IUPAC-név | oktahidroindolizin | |
| Szabályos név | 1-azabiciklo[4.3.0]nonán | |
| Más nevek | δ-konicein | |
| Kémiai azonosítók | ||
|---|---|---|
| CAS-szám | 13618-93-4 | |
| PubChem | 26136 | |
| ChemSpider | 24347 | |
| ||
| ||
| InChIKey | HAJKHJOABGFIGP-UHFFFAOYSA-N | |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | ||
| Kémiai képlet | C8H15N | |
| Moláris tömeg | 125,21 g/mol | |
| Sűrűség | 0,8956 g/cm³ (20 °C)[1] | |
| Forráspont | 159–160 °C | |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az indolizidin heterociklusos vegyület, az indolizidin alkaloidok, például a szvainzonin és kasztanospermin alapváza.[3]
- ↑ (1965) „1-Azabicycles. IV. Catalytic synthesis of 1-azabicyclo[4.3.0]nonanes and 1-azabicyclo[5.3.0]decanes”. Khimiya Geterotsiklicheskikh Soedinenii 6, 864–868. o.
- ↑ Lavagnino, Edward R. (1960). „Conidine—Synthesis, Polymerization and Derivatives”. Journal of the American Chemical Society 82 (10), 2609–2613. o. DOI:10.1021/ja01495a054.
- ↑ Dr. Szőke Éva, Balázs Andrea, Blázovics Anna, Kéry Ágnes, Kursinszki László, Lemberkovics Éva, Then Mária, dr. Alberti-Dér Ágnes, Balogh György, dr. Bányai Péter, Blazics Balázs, Böszörményi Andrea, Kalász Huba, Könczöl Árpád, Lugasi Andrea, Szarka Szabolcs, Szentmihályi Klára, Vasas Gábor. III.5.1.2. Alkaloidok, Gyógynövény és Drogismeret Farmakognózia – Fitokémia, gyógynövények alkalmazása, közrem. Dr. Bognár János, Dr. Szőke Éva, Semmelweis Egyetem (2012. augusztus 31.). ISBN 978-963-9129-87-0. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 4.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Indolizidine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.