Kuldīga – Wikipédia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kuldīga (németül: Goldingen) város Lettországban, Kurzeme tájegységben.
A város Rigától 150 km-re nyugatra helyezkedik el a Venta folyó két partján, a Riga–Liepaja és az 1990-ben megszüntetett Liepaja–Ventspils-vasútvonalak kereszteződésénél.
Kuldiga várát 1247-ben Dietrich von Grüningen, a Német Lovagrend livón tartomány mestere építtette. Az építést követő évben Mindaugas litván nagyfejedelem a kurokkal kiegészülve megtámadta a várat, de a Lovagrend visszaverte az ostromot és a menekülő litvánok jó részét lemészárolta.[2]
- Venta-vízesés
- Kuldīga középkori vára
- Itt született Jānis Ikaunieks (1995), lett válogatott labdarúgó.
- Itt született Zelig Kalmanovich (1885–1944), litvák (litvániai zsidó) műfordító.
- Itt született Kettler Jakab (1610–1682), kurföldi és zemgalei herceg.
- Itt született Andra Manfelde (1973), lett írónő.
- Itt született Dana Reizniece-Ozola (1981), Lettország pénzügyminisztere, nemzetközi sakknagymester.
- Itt született Jukums Vācietis (1873–1938), lett származású szovjet katonatiszt.
- Itt született Max Weinreich (1894–1969), nyelvész.
- ↑ Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā). Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
- ↑ Russov Livónia krónikája 1247-ben Poroszország főmestere, Türingiai Konrád Konrád [őr]gróf egy másik mestert küldött Livóniába, Gröningi Dietrichet. Ez a mester nagy sereggel megtámadta az kurokat, betört a földjükre, sokakat megölt, és miután egy ideig ezen a földön maradt, felépítette Kuldigát és Embūtit, és sok csapatot állított ezekbe a várakba. Akinek megparancsolta, hogy hirdessék, hogy mindazok, akik megkeresztelkednek, alávetik magukat a Rendnek és befizetik az illetéket, életben maradnak. ... A kurok ellenálltak a rend akaratának, és behódoltak Mindaugas litván nagyfejedelemnek, aki szintén a keresztények ellensége volt. Ez a fejedelem nagy sereget gyűjtött és megtámadta Embūte várát. Mestris és Bernhardt lovagok csapataikkal az erdőben rejtőztek el. Ezután a litvánok Embūte várának elfoglalására készültek, de nem számoltak a mester erőivel, aki a mezei hadak vezetőjével együtt meglepte őket. Litvánia hercege minden csapatával elmenekült, és a menekülés közben több mint 1500 litvánt mészároltak le, sokakat elfogtak, és az összes megmaradt csapatot megsemmisítették. Legfeljebb 4 vallásos testvér és 10 másik ember halt meg a keresztények közül. Egy ilyen győzelem után a mester bevette a várakat, és megerősítette őket; kemény munka volt, és egyetlen rendes testvér életébe sem került.
- ↑ Russov Livónia krónikája: Baltazara Rusov, Fordító: Valters un Rapa. Livonijas hronika (lett nyelven) (1926. március 25.)
Földrajzportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
