Lüneburg – Wikipédia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Lüneburg az Imenau partján, fontos fő közlekedési utak kereszteződésében fekvő település. A Lüneburger Heide tájegység névadó városa. Ismert gyógyhely, mely nevet fontos sókat tartalmazó forrásvizének köszönhet. Kultúrközpont; több főiskolája, akadémiája, Goethe intézete, saját színháza, múzeuma is van. Jelentős iparral: fémfeldolgozó-, konfekció, faipar, vegyipar és sólepárló üzem is található a városban.

Hamburgtól délkeletre fekvő település.

A város a 10. század körül keletkezett, keletkezéséről számos legenda maradt fenn: Julius cézár pl. a közeli Kalkbergen szentélyt a holdisten tiszteletére emeltette, s talán akkoriban fedezték fel a sólelőhelyeket is, és akkor kapta a város a Lunaeburg, vagy Selenopolis nevet.

Egy másik legenda szerint a város egy vaddisznónak köszönheti létezését, az ugyanis addig turkált, míg víz tört fel a földből, amelyben dagonyázott egyet, majd továbbállva egy vadász célpontja lett, aki csodálkozva szemlélte a sós vízből kicsapódó sótól csillogó fehér állatot.

951-ben Hermann Billung a környék sólelőhelye miatt építette fel Kalkberg melletti várát. I. Ottó német-római császár pedig 956-ban az itteni bencés kolostornak adományozta a sóvám jogát.

A Billdung család kihalása után a város a cellei Welf-hercegek birtokába került.

Később egy feljegyzés szerint 1189-ben Oroszlán Henrik földig lerombolta a várost, az akkori rombolást csak a dóm vészelte át. Déli falán máig megtalálható egy tábla, rajta a felirat: Leonis vestigium (az oroszlán nyomai).

1269 óta a város a lüneburgi fejedelmek rezidenciája volt.

1371-ben a város polgársága a hercegektől jelentős szabadságjogokat vívtak ki maguknak, akik aztán e kiváltságokat 1637-ben visszaszerezték maguknak.

Lüneburg Hanza-város volt.

A 18. században bekövetkezett gazdasági visszaesés alatt Lüneburg a hannoveri hercegséghez csatlakozott.

Lüneburg 1803-1813 között francia megszállás alatt állt.

• Piactér (Marktplatz) - mai formája 1200 körül alakult ki.
• Városháza (Rathaus) - különböző korú és stílusú polgárházak sorából áll. Egyes részeinek keletkezési ideje 13. századtól a 18. századig alakultak ki.
• Szent János templom (St. Johanniskirche) - Az erőteljes csarnoktemplomot 1370-1380 között öthajósra bővítették. Tornya 106 méter magasságú, hegyes csúcsban végződő. Főoltárának szárnyait Szt. János, Szt. Orsolya, Szt. Cecilia és Szt. György életéből vett képek díszítik. A templom festményei 1482-ből valók.
• Mihály templom (Michaelkirsche)
• Kloster Lüne apácazárda - 1172-ben alapították. Temploma gótikus stílusú.

A várost érinti az A39-es autópálya.

• Panoráma (1980) Német Szövetségi Köztársaság ISBN 963 243 025 5

• 

• 

  víztorony

• 

• 

• 

• 

  Szent János templom

• 

• 

• 

  Lüne Kolostor

• 

  Mihály templom

• 

•