hu.wikipedia.org

Licsi – Wikipédia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Licsi
A gyümölcs héja, húsa, magva

A gyümölcs héja, húsa, magva

Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szappanfafélék (Sapindaceae)
Nemzetség: Licsi (Litchi)
Sonn.
Faj: L. chinensis
Tudományos név
Litchi chinensis
Sonn.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Licsi témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Licsi témájú médiaállományokat és Licsi témájú kategóriát.

Licsi (ehető részek)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 66 kcal   276 kJ
Szénhidrátok16.5 g
- Étkezési rostok  1.3 g
Zsír0.4 g
Fehérje 0.8 g
C-vitamin  72 mg87%
Kalcium  5 mg1%
Magnézium  10 mg3% 
Foszfor  31 mg4%
Az ehető rész súlya a teljes súly 60%-a
A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis
Licsi az egyik legrégebbi természetrajzi könyvben Kínából [1]

A licsi (Litchi chinensis) Dél-Kínában több mint ezer éve termesztett trópusi gyümölcs. A licsi név a kínai nyelvből származik (kínaiul: 荔枝, lìzhī), korábbi formája feltehetően lèće. Dél- és Kelet-Ázsiában ez a név különböző formáiban terjedt el.

Ázsia szubtrópusi és váltakozóan nedves trópusi régióiban (Indiában, Vietnám északi részén és a Fülöp-szigeteken) kedvelt gyümölcsfa. Új-Zélandon, Ausztráliában, Latin-Amerikában, valamint Kelet- és Dél-Ázsiában is ültetik.

A Tang-dinasztia idejéből számos feljegyzés maradt ránk a licsiről, mert Li Longji (Xuanzong) császár (685-762) szeretett mellékfeleségének, Yang Yuhuannak (Yang Guifei) kedvenc gyümölcse volt. A csak Kína déli részén termő gyümölcsöt egy császári futárszolgálat szállította a fővárosba. A történészek megoszló véleménye szerint a mai Guangdongból vagy pedig a mai Szecsuan tartományból indultak, és gyors lovakon éjjel-nappal egymást váltották, hogy a gyorsan romló gyümölcs idejében megérkezzen. Az első nyugati feljegyzéseket a licsiről Pierre Sonnerat (1748–1814) tette, miután visszatért kínai és délkelet-ázsiai útjáról.

1764-ben Joseph-François Charpentier de Cossigny de Palma vezette be termesztését a Réunion szigeten. Termesztését átvette Madagaszkár is, így vált fő termelőjévé.

10–30 m magas, örökzöld fa. Koronája terebélyes, zárt. Sötét, 12–25 cm hosszú, párosan, ritkábban páratlanul szárnyalt, 4–8 levélkéből álló levelei szórtan állnak. A hosszúkás-tojásdad vagy lándzsás, kihegyezett levélkék 6–10(–15) cm hosszúak és 1,7–4 cm szélesek, nyelük a 3–8 mm hosszú. A vékony-bőrnemű, ép szélű levelek színe fényes sötétzöld, fonákja szürkészöld. A dúsan, ernyősen elágazó, legfeljebb 70 cm hosszú, sok-sok virágból álló virágzatok a hajtások végén csüngenek. A virágtakaró négytagú sárgás vagy zöldes csésze szirmok nélkül.

A sok virágból csak kevés termés fejlődik, és ezek legtöbbje is lehull éretlenül. A gömbölyded vagy elliptikus gyümölcs 2,5–4 cm hosszú, a tömege 15–25 g. Vörös, kemény, vékony, de érdes héját (perikarpium) hegyes bibircsek borítják; betakarítás után gyorsan megbarnul. Az ehető, üvegesen fehér vagy vöröses, nagyon bő levű, édeskésen savanyú, zamatos magköpeny egy fényes, fekete vagy sötétbarna (10–20 mm hosszú, 6–12 mm széles) kőmagot vesz körül.

Az érett termés húsát a könnyen felszakítható héj leválasztása után nyersen fogyasztják. A hámozott és kimagozott, cukorral megfőzött vagy eltett gyümölcsöt salátákhoz, desszertekhez és süteményekhez használják. Kelet-Ázsiában zselét, jégkrémet és más édességeket is készítenek belőle. Kínában és Indiában aszalják, és utána teához eszegetik. Ízletes levét nyersen isszák, de licsibort is erjesztenek belőle, egy részét likőrnek dolgozzák fel. A főzött, konzervált licsit a világ számos részére exportálják. Virágát, termését, levelét, kérgét, gyökerét a népi gyógyászatban sokféle módon használják. Fája nagyon tartós.

Hasonlít hozzá a longánfa (Dimocarpus longan).

Csak a mély rétegű, humuszos, vízzel jól ellátott talajon fejlődik jól, kiváltképp a viszonylag hűvös, száraz telű szubtrópusi éghajlaton. Az állandóan nedves egyenlítői alföldön nem terem. Magról és ivartalanul is szaporítják. 6-12 éves korában fordul termőre; egy-egy fa évi 40–120 kg gyümölcsöt terem. A sokféle fajtája van. Betakarításkor egyszerre vágják le az egy virágzatból fejlődött termésegyüttest; az egyesével leszakított gyümölcsök gyorsan megromlanak. Hűtve körülbelül egy hétig élvezetes, utána elveszti színét és minőségét. Az exportra szánt áru tartósságát kénes kezeléssel hosszabbítják meg.

A gyümölcs első magyar nyelvű említése 1894-ből származik. Licsi alakban A Pallas nagy lexikona tesz róla említést. A későbbiekben licsi-fa, licsifa, litcsi, litchi, licsi-szilva, licsiszilva alakok is előfordulnak.[2]

  • Fiatal növény

    Fiatal növény

  • Fatörzs

    Fatörzs

  • Virágzó ágak

    Virágzó ágak

  • Virágzó ágak

    Virágzó ágak

  • Zöld gyümölcsök egy fán

    Zöld gyümölcsök egy fán

  • Licsiág érett gyümölcsökkel

    Licsiág érett gyümölcsökkel

  • Csírázó mag

    Csírázó mag

  • Licsilé

    Licsilé

  • Licsifa

    Licsifa

  • Gyümölcsök

    Gyümölcsök

  • Gyümölcsös ágak

    Gyümölcsös ágak

  • Gyümölcsök

    Gyümölcsök

  • Érett és éretlen gyümölcsök a faágon

    Érett és éretlen gyümölcsök a faágon

  • A friss licsimag körülbelül két hét alatt csírázott ki

    A friss licsimag körülbelül két hét alatt csírázott ki

  1. ↑ Bibliothèque universitaire Moretus Plantin - Valorisation du partimoine précieux (fr) La Flora Sinensis de Michael BOYM – A Kínai flóra Michael Boym (1612- 1659) lengyel jezsuita szerzetes munkája:
    BOYM, Michael Flora Sinensis, fructus floresque humillime porrigens … / emissa in publicum a R.P. Michaele Boym … Viennae Austriae: Typis Matthaei Rictij, 1656 [34] f., [1]f. de pl., [21]p. de pl.; in-folio
  2. ↑ Vörös 1996. 115., 116.