Manaus – Wikipédia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Manaus város Brazíliában, Amazonas állam székhelye, a Rio Negro és az Amazonas folyó összefolyásánál. A város lakossága 1 860 000 fő, az agglomerációé 2 284 000 volt^[2] 2012-ben, ezzel az ország egyik legnagyobb települése. A város nagy része modern, de a vízparton még vannak hagyományos, cölöpökre épített házak is.

Manaus valószínűleg az eredetileg a területen élő manao indiánokról kapta a nevét. A település helyén kezdetben az őserdei indiánok szétszórt házai álltak. Majd megérkeztek a portugál misszionáriusok, hogy megtérítsék az esőerdőben lakó bennszülötteket. Szokás szerint jöttek a katonák is, akik 1669-ben kis erődöt emeltek itt. Az erőd köré letelepítették a megtérített indiánokat, kikötőt építettek. 1850-ben Manaus még mindig egy apró település, pár ezer lakossal. Közben az európaiak megismerkedtek a kaucsukfák tejszerű nedvével, amivel az indiánok a csónakjaikat tömítették, és világítottak is vele. Majd elkezdődött a gumikorszak. Az áttörést az hozta, amikor az amerikai Goodyear felfedezte a vulkanizálást: a nyers kaucsuk hevítve, kén hozzáadásával, tartósan rugalmas anyaggá, gumivá alakul. A 19. század végétől az autóipar megjelenésétől kezdve ugrásszerűen megnőtt a kereslet a kaucsuk iránt. Manaus a század végén a világ egyik legfontosabb gumikikötője lett. A gumiexportból befolyt mesés jövedelmekből az őserdő mélyén felépült egy, a kor gazdag európai városaival vetekedő település. Az utcákat kikövezték, bevezették a villanyt, a vizet, kiépült a telefonhálózat. Kórház, színház, templomok és bordélyházak is épültek. Egy élelmes angol azonban kijátszotta a brazilok éberségét, és kivitte az országból a kaucsukfák magját. Az ázsiai gumi piacra dobásával a helyzet gyökeresen megváltozott. A gumi ára töredékére esett, ezzel Manaus gazdagsága és fénykora véget ért.

A város életének új fellendülése 1967-ben kezdődött a szabadkereskedelmi övezet megteremtésével. Adómentességgel számos iparágat vonzottak Amazónia szívébe. Többek között hajógyárak, faipari cégek, gépipar, elektronikai ipar, szappangyártás, kőolajfinomító és vegyi anyagokat gyártó üzemek települtek. A város ma is fokozatosan növeli részarányát Brazília GDP-jéből.

A város népességének változása:

A lakosság 64%-a mesztic, 32%-a fehér, 2,4%-a fekete, 1,6%-a egyéb.^[3]

A legtöbben a római katolikus egyház tagjai, de nagyon sok protestáns egyház is képviselteti magát. Így presbiteriánus, Calvary Chapel, Jehova tanúi, a hetednapi adventisták, az Utolsó Napok Szentjei, az evangélikusok, a metodisták, a baptisták, anglikán és más közösségek hívei. Sokan a spiritizmus követői. Kisebb létszámban minden más világvallás is jelen van.

Manaus éghajlata trópusi monszun. Az Egyenlítő közelsége miatt a hőmérséklet évi ingadozása csekély.

Manaus éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	30,0	30,0	31,0	31,0	31,0	31,0	31,0	33,0	33,0	33,0	32,0	31,0	31,4
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	24,0	24,0	23,0	23,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)	260	288	313	300	256	114	87	58	83	126	183	217	2285
Forrás: [1], weather.com

Fotók
A város képe a folyóról Manaus a magasból Légifelvétel Manaus Városkép Folyóparti kép Kereskedelmi épületek Híd a Rio Negrón

• Reader’s Digest: Világjárók lexikona
• Bede Béla - Lempert Márta: Brazília
• Balázs Dénes: Amazónia