Mikus Sándor – Wikipédia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mikus Sándor
Született	1903. augusztus 11.[1][2][3][4] Sződ
Elhunyt	1982. szeptember 17. (79 évesen)[5][2][6] Budapest
Állampolgársága	magyar[7]
Foglalkozása	szobrász éremművész grafikusművész
Kitüntetései	Kossuth-díj (1949) Kossuth-díj (1952) Magyarország Érdemes Művésze díj (1952) Magyarország Kiváló Művésze díj (1959) SZOT-díj (1977)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (42/1)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikus Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Mikus Sándor (Sződ, 1903. augusztus 11. – Budapest, 1982. szeptember 17.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész, pedagógus.

Mikus Sándor
Nem található szabad kép.(?)
	Mikus Sándor a Sztálin szobor talapzatát formálja
	Mikus a felszabadulási emlékművön dolgozik
	Mikus Sándor Lenin szobrot formál

Autodidaktaként rajzolt és mintázott portrékat, karikatúrái már korán elárulták művészi adottságait. Egy Lehel úti szabadiskolában ismerkedett meg a szobrászattal. 1924-1927-ig az Újpesti Egyesült Izzóban műszerészként dolgozott. Pfeifer Ignác műegyetemi tanár, az Izzó kutatómérnöke Öreganyám c. portréját megvásárolta, s ekkor Bernáth Aurél és Pátzay Pál biztatására Olaszországba utazott hat hónapos tanulmányútra. Rövidebb megszakítással 1930-ig élt itt, előbb Firenzében, majd Rómában, ahol Pátzay Pál műtermében dolgozott. 1930-tól a gyár ösztöndíjasa volt. Már ugyanebben az évben kiállított a velencei biennálén.

Első gyűjteményes kiállítását 1932-ben az Ernst Múzeumban rendezte meg. Az 1937. évi párizsi világkiállításon két aranyérmet nyert, bár műveit a párizsi magyar pavilon építésze, Györgyi Dénes, s nem a hivatalos szervek mutatták be. 1941-ben a Tamás Galériában állította ki újabb, az emberi test plasztikájának lényeges elemeit hangsúlyozó bronz kisplasztikáit (Mosakodó, Fésülködő, Mezítlábas nő) és érmeit. A Fésülködő nő c. szobra a New York-i világkiállításon is szerepelt.

1946-tól a budapesti Százados úti művésztelepen dolgozott. 1946-49-ben Csepelen a munkás művészeti kör vezetője lett. Ebben az évben négy szobrászati pályázat első helyezettje volt. 1949-ben állították fel Ózdon Petőfi-szobrát. 1949-től 1975-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola elnöke volt.

1950-ben pályázat útján ő készítette el a Sztálin emlékművet, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc idején ledöntöttek.

Számos köztéri alkotásra is kapott megbízást, amelyeknél többnyire korábbi kisplasztikai kompozícióit használta fel. Pl. a várpalotai Táncoló leánykák c. szobrához, melyet 1959-ben állítottak fel, egy 1942-es munkáját formálta meg nagy léptékben, a Szoptató anya című 1960. évi velencei biennálén szereplő szoborhoz pedig az 1940-es az Anyaság c. munkáját nagyította fel. Az 1930-as években készült Fésülködő nő című kisplasztikáját szintén 2 méteresre nagyítva Kalocsán állították fel 1965-ben. Anya c. szobrát 1970-ben a Tungsram-lakótelepnek ajándékozta.

Műveinek egy része a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, Moszkvában, Bécsben, Angliában, Mexikóban található.

• Szinyei Társaság szobrászati díja (1933)
• Diplôme d'Honneur és Grand Prix – Párizsi Világkiállítás (1937)
• Kossuth-díj (1949, 1952)
• Érdemes művész (1952)
• Kiváló művész (1959)
• SZOT-díj (1977)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1978)
• Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978)

• Munkácsy Céh tagja
• Rippl-Rónai Társaság tagja
• Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) tagja
• Magyar Képzőművészek Egyesületének tagja.
• 1938 – Új Művészek Egyesületének alelnöke
• 1949 – Képző- és Iparművészek Szövetségének alapító tagja
• 1957-1962 – a Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke volt.

• 1932 – Ernst Múzeum, Budapest
• 1938 – Ernst Múzeum, Budapest
• 1941 – Tamás Galéria, Budapest
• 1942 – Tücsök Irodalmi és Művészeti Szövetkezet
• 1942 – Nemzeti Szalon, Budapest
• 1952 – Balatoni Múzeum, Keszthely
• 1961 – Műcsarnok, Budapest (gyűjteményes)
• 1962 – Keszthely (gyűjteményes)
• 1963 – Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes)
• 1964 – Kuny Domokos Múzeum, Tata (gyűjteményes)
• 1966 – Athén
• 1969 – Újdelhi – Kalkutta
• 1974 – Budapesti Történeti Múzeum, Budapest
• 1975 – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1976 – Egyesült Izzó
• 1977 – Csili Művelődési Központ, Budapest
• 1984 – Budapest Galéria (Lajos utca), Budapest (emlékkiállítás).

• 1930 – XV. velencei biennálé, Velence
• 1932 – Ernst Múzeum, Budapest
• 1933 – Fiatal Művészek Kiállítása, Műcsarnok, Budapest
• 1937 – Világkiállítás, Párizs
• 1939 –Új szerzemények, Fővárosi Képtár, Budapest
• 1940 – Új Magyar Művészek Egyesülete
• 1942 – Nemzeti Szalon, Budapest
• 1948 – Közösségi művészet felé, Magyar Képzőművészek Szabadszakszervezete
• 1958 – XXIX. velencei biennále, Velence
• 1960 – XXX. velencei biennále, Velence.

Műveiben, figuráiban az ember mindennapi tevékenységét, élethelyzeteit, megszokott mozdulatait a klasszikus szobrászati hagyományok felhasználásával fejezte ki. Az 1940-es évek végéig kisplasztikákat és érmeket, majd pályája második szakaszában megrendelésre készült monumentális együtteseket alkotott. Egy-egy témát kompozíciók sorozatával bontott ki. A klasszikus szobrászat eszményeivel áthatott művészetét harmonikus komponálásmód, összefogott arányok, puha, sima felületek jellemzik. Kizárólag az emberi alak megmintázásával, bronzba öntésével, kőbe faragásával foglalkozott. Munkásságának kiemelkedő sorozatai a portrék és a női aktábrázolások, a szűkszavú, dekoratív motívumvilágra redukált érmek. Emberalakjai nyugalmat, erőt és időtlenséget sugallnak.

• Petőfi-szobor (mészkő, 1949, Ózd) 1949. március 15-én avatták fel.) [1]
• Petőfi-mellszobor (mészkő, 1949, Csepel, lebontották) [2]
• Guszev kapitány (domborműves emléktábla, kő, 1949, Budapest, V. ker., Guszev [ma: Sas] u. 28., lebontották, 1997 óta a Fővárosi Képtárban található)
• Parlamenter-emlékmű (Steinmetz kapitány) (kétalakos bronz, 1949, Vecsés, 1956-ban ledöntötték, 1957-ben új, egyalakos bronz, 1993 óta a budatétényi Szoborparkban) [3]
• A Szabad Nép-székház domborműve (mészkő, 1949, Budapest, VIII. ker., József krt. 1991-ben lebontották (Beck Andrással, Kerényi Jenővel)
• Sztálin-szobor (bronz, mészkő talapzattal, 1951, Budapest, Dózsa György út, 1956-ban ledöntötték). A szobor épen [4] és 1956 után [5] A Sztálin szoborpályázat (1951) anyagát lásd [6]
• Nő mandulaággal (dombormű, 1955, Zalaegerszeg)
• Felszabadulási emlékmű (1955, Kaposvár)
• Anya gyermekkel és labdával (1956, Budapest, Kelenföldi lakótelep)
• Domborművek (terrakotta, 1956, Kazincbarcika) Kévekötő és Munka után című terrakotta domborművei balkondíszként Kazincbarcikán, az Egressy út 23. és 25. és Rákóczi tér 2-4. számú házak homlokzatán. Köztérkép.hu
• Barátság emlékmű, 1957. Veszprém József Attila utca
• Labdarúgók (bronz, 1958, Budapest, Népstadion, Felvonulás út)
• Táncoló lányok (A két lányalakot megformázó szobor 1942-készült. A várpalotai Jó Szerencsét Művelődési Ház előtt helyezték el 1959-ben.)
• Számoló kislány (bronz, 1959, Budafok)
• Richard Wagner (mészkő, 1960, Budapest, Operaház)
• Mihail Ivanovics Glinka (mészkő, 1960, Budapest, Operaház)
• Felszabadulási emlékmű (bronz, 1961, Székesfehérvár, lebontva)
• Dalosok (bronz, 1961, Szigetszentmiklós, Csepel Autógyár Művelődési Ház)
• Anyaság (bronz, 1961, Jakarta)
• Gyermekét tápláló anya (mészkő, 1963, Budapest, XI. ker., Vegyész u.)
• Jurisics Miklós (bronz, 1963, Kőszeg, vár)
• Kőműves Kelemenné-dombormű (terrakotta, 1964, Budapest, XI. ker., Egry J. Általános Iskola)
• Ülő nő (mészkő, 1964, Budapest, XIV. ker., Kacsóh P. úti lakótelep)
• Korsós lány (bronz, 1964, Vác, Ady Endre sétány)
• Kígyóölő (bronz, 1964, Hatvan, Magyar Szocialista Munkáspárt székháza)
• Fiatalok (Húszévesek lettünk) Miskolc, Könyves Kálmán utca 19.
• Táncoló lány (bronz, 1965, Veszprém, Vegyipari Egyetem Diákszálló)
• Kétfigurás kompozíció (bronz, 1966, Miskolc, Kilián lakótelep)
• Fésülködő női akt (bronz, 1966, Kalocsa, Szabadtéri Színpad)
• Rózsa Ferenc-emlékkút (bronz, 1966, Budapest, VII. ker., Rózsa F. u.)
• Szoptató anya (mészkő, 1967, Budapest, XIV. ker., Ilka u., Apáthy I. Kórház)
• Korsós nő (1967, Veszprém, Wartha Vince utca)
• Derkovits Gyula-portré (bronz, 1969, Szeged, Pantheon)
• Fekvő nő (haraszti mészkő, 1969, Budapest, Szabolcs u., Orvostovábbképző Intézet)
• Kislány ugrókötéllel (bronz, 1969, Budapest, Országos Korányi TBC Intézet)
• Szovjet hősi emlékmű (bronz, 1970, Budapest, XVI. ker., Hősök tere, lebontották, 1992 óta a Szoborparkban)
• Segner János András-portrédombormű (kő, 1970, Szeged, Pantheon)
• Csortos Gyula-síremlék (kő, 1970, Budapest, Kerepesi temető)
• Lenin (bronz, 1970, Pécs, lebontották)
• Ruhafacsaró (bronz, 1970, Budapest, XII. ker., Nagy J. u., Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága) A szobor kisplasztikája [7]

• 700 éves emlékmű (bronzdombormű, 1971, Győr)
• Bokányi Dezső-portré (haraszti mészkő, 1971, Budapest, Dózsa Gy. út, Építők Szakszervezete)
• Női figura (bronz, 1971, Felsőgöd, transzformátorállomás)
• Küzdelem (bronz, 1972, Budapest, XIV. ker., Uzsoki u.) A szobor 1947. évi kisplasztikája [8]
• Lenin-portré (gipsz, 1972, Budapest, Igazságügyi Minisztérium)
• Zrínyi Ilona (carrarai márvány, 1972, Kaposvár, Általános Iskola) [9]
• Nő könyvvel (carrarai márvány, 1973, Diósjenő, Művelődési Ház)
• Segner János András-portré (bronz, 1974, Debreceni Orvostudományi Egyetem)
• Korsós nő (bronz, 1974, Baja)
• Felszabadulási emlékmű (bronz, 1974, Abony)
• Kétfigurás kompozíció (bronz, 1975, Helsinki, magyar nagykövetség)
• Olvasó nő (mészkő, 1975, Mosonmagyaróvár, Fémszerelvénygyár)
• Mányoki Ádám-portré (mészkő, 1975, Szokolya, községi tanács)
• Három tavasz (bronz, 1976, Debrecen) [10]
• Segner János András-portrédombormű (kő, 1977, Halle)
• Jean Henri Dunant-dombormű (márvány, bronz, 1978, Budapest, V. ker., Arany János u., Magyar Vöröskereszt)
• Demjén Attila-síremlék (portrédombormű, bronz, kő, 1978, Budapest, Farkasréti temető)
• Séllyei István- és Kocsi Csergő Bálint-portrédombormű (bronz, 1978, Pápa, Petőfi Sándor Gimnázium)Emléktábla (Március 15. tér, Református gimnázium falán)
• Zászlós fiú (Tanácsköztársasági emlékmű) (kő, bronz, 1979, Veszprém)
• Áprily Lajos-portré (bronz, 1981, Visegrád)
• Korsóvivő (bronz, 1984, Bercel, Pihenőpark)
• Pfeifer Ignác-portré (bronz, 1984, Budapesti Műszaki Egyetem)
• Táncoló lányok (bronz, 1984, Budapest, XVI. ker., Szolnoki u.)
• Ülő nő, Mikus Sándor-síremlék (mészkő, 1985, Budapest, Kerepesi temető).

• Mosakodó,
• Fésülködő nő,
• Mezítlábas asszony
• Számoló kislány
• Anya gyermekével. (mészkő) Magyar Nemzeti Galéria Archiválva 2023. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Csortos Gyula (Kerepesi temető 10-7-32).
• Stark Béla (Kerepesi temető 35-1-84)
• Saját síremléke (Kerepesi temető 42/1).

• Cuoco
• Kata
• Pátzay Pál (1934)
• Rippl-Rónai József érem (1937)[11]
• Emlékéremterv, női alakos (1969)

• Magyar életrajzi lexikon
• Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8
• Újpest lexikon

• Aradi N.: 35 év, 35 művész, Budapest, 1980
• D. Fehér Zsuzsa: Mikus Sándor. Budapest, 1955
• D. Fehér Zsuzsa: Mikus Sándor műtermében. In: Műterem, 1958. 5. szám
• D. Fehér Zsuzsa: Mikus Sándor új kisplasztikái. In: Művészet, 1963. 8. szám
• Elek Artúr: A Tamás Galéria kiállítása. In: Pesti Napló, 1941. ápr. 20.
• Kállai Ernő a Pester Lloyd 1941. április 20-ai számában elismeréssel írt szobrairól
• Kállai Ernő: Mikus Sándor. In: Művészetszemlélet, 1949. április 15.
• Rabinovszky Máriusz: Mikus Sándor a Sztálin-szoborpályázat nyertese In: Szabad Művészet, 1951. január
• Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
• Móra László: Mikus Sándorról. In: Magyar Nemzet, 1987. 241. szám
• Pogány Ö. Gábor: Mikus Sándor pályakezdése In: Művészet, 1963. 8. szám
• Pogány Ö. Gábor: Mikus Sándor újabb művei. In: Művészet, 1968. 8. szám
• Pogány Ö. Gábor: Mikus Sándor. Katalógus-előszó, Budapest, 1975
• Szíj Rezső: Mikus Sándor művészportréi In: Művészet, 1972. május
• Szíj Rezső: Mikus Sándor. Budapest, 1977.
• Vayer L.: Mikus Sándor hatvanéves. In: Művészet, 1963. 8. szám

• A szocreál kiállítás a MODEM-ben Archiválva 2010. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben