Pösingermajor – Wikipédia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Pösingermajor
Kilátás a Garabonciás utca modern villanegyedéből az Írhás árokra, mögötte Magasút városrészben az Ördög-orom meredek lejtője dominálja a tájat, jobboldalon a Sas-hegy bújik meg
Közigazgatás
Település	Budapest
Kerület	XI. kerület
Népesség
Teljes népesség	523 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Pösingermajor Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 32″, k. h. 18° 58′ 46″47.475556°N 18.979444°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 32″, k. h. 18° 58′ 46″47.475556°N 18.979444°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Pösingermajor témájú médiaállományokat.

Pösingermajor Budapest egyik városrésze a XI. kerületben.

Határai: Kakukkhegyi erdősor Budapest határától – Irhás árok – Törökbálinti út – Budapest határa a Kakukkhegyi erdősorig.

A terület arról a majorról kapta a nevét, amelyet Bösinger (Pösinger) Ferenc Ignác gyógyszerész, polgármester létesített itt a 18. században a 438 m magas Kakukk-hegy meredek déli lejtőjén.

Pösingermajor területén található a Rupp-hegy.

Szentháromság-szobor (Pestis-oszlop)

A Gazdagréten található, barokk stílusú Szentháromság-szobor már évszázadok óta, egész pontosan 1761 óta díszíti a Törökbálinti és a Gazdagréti út, valamint az Irhás árok találkozásánál álló járdaszigetet.

A XX. századig Gazdagrét mezőgazdasági, szőlőtermesztő terület volt a XI. kerület szélén. A hagyomány szerint egy sváb szőlősgazdát, aki az Irhás árokban dolgozott, a lovával és a kocsijával együtt magával sodort egy hirtelen támadt nyári zivatar folyamán az áradó víz. A Törökbálinti útnál lévő pallónál fennakadt, és így megmenekült. Ezért hálából egy fogadalmi szobrot emeltetett a megmenekülése helyén.

Egy másik hagyomány szerint a XVIII. században a pestisben elhunytak számára létesítettek örök nyughelyet a Dévai intézet helyén. Ebben a temetőben állt egykor ez a szobor. Később a temetőt felszámolták, de a szobor megmaradt.

• Budapest teljes utcanévlexikona. Budapest: Dinasztia Kiadó - Gemini Kiadó. 1998. ISBN 963-657-176-7
• Dr. Seifert Tibor - A főváros nyugati kapuja (Újbuda önkormányzata, 1998) (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-3-4828-4