Szerkesztő:L.Adam2005/Szaidzsó – Wikipédia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szaidzsó, (Hepburn-átírásban: Saijō), (japánul:西条市) egy város Japánban, Sikoku szigetén, Ehime prefektúrában, melyet nyugatról a Szeto-beltenger határol, keleti irányból pedig Nyugat-Japán legmagasabb helycsúcsa az Isizucsi magasodik fölé.
Modern kori története mindössze 2004. november 1-ig nyúlik vissza, mikor is a közigazgatási rendeletek értelmében e név alatt egyesítették a korábbi Szaidzsó, Tojo, Komacu, Suszo, és Tanbara városokat.

Az város területén számos évezredes sír található, melyek hozzávetőlegesen nagyjából a 20 ezer éves korhoz közelítenek. A középkorban már feltehetőleg hasonlóan neveztetett a település elődje, méghozzá a helyi hűbérúr családneve után. A Meidzsi-restauráció után a város is a fokozatos modernizáció útjára lépett, és 1921-ben megnyílt a helyi vasútállomás. Az település azonos nevű jogelődje 1941. április 29-én nyert városi rangot, melynek nyomán a következő évtizedekben vasútállomás.
Az éghajlat egész évben párás (szubtrópusi), emellett rengeteg csapadék hull az esős évszakon (梅雨) kívül is, főleg szeptemberben. Nyáron az átlagos napi középhőmérséklet elérheti a 27°C-os is. Télen a tenger közelsége miatt erős széllökések jellemzőek, és a nem ritka a havazás sem.
Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rekord max. hőmérséklet (°C) | 19,0 | 23,1 | 27,9 | 32,0 | 34,3 | 36,8 | 37,5 | 37,8 | 36,7 | 32,9 | 25,6 | 21,3 | 37,8 |
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 9,6 | 10,1 | 13,6 | 19,0 | 24,0 | 26,6 | 30,8 | 31,8 | 27,7 | 22,6 | 17,2 | 12,0 | 20,5 |
Átlaghőmérséklet (°C) | 5,7 | 6,0 | 9,1 | 14,0 | 18,9 | 22,5 | 26,6 | 27,4 | 23,7 | 18,4 | 12,9 | 7,9 | 16,2 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 1,9 | 1,9 | 4,6 | 9,1 | 14,1 | 19,1 | 23,2 | 23,8 | 20,3 | 14,5 | 8,8 | 4,0 | 12,2 |
Rekord min. hőmérséklet (°C) | −4,5 | −7,7 | −3,3 | 0,4 | 5,3 | 10,2 | 16,4 | 17,9 | 11,4 | 4,7 | 0,4 | −3,2 | −7,7 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 53 | 69 | 110 | 103 | 127 | 209 | 186 | 125 | 230 | 152 | 71 | 59 | 1494 |
Havi napsütéses órák száma | 125 | 132 | 163 | 186 | 201 | 140 | 177 | 204 | 140 | 150 | 128 | 120 | 1866 |
A várost keletről egy hegyvonulat határolja, melynek lánchegység jellegéből adódó hirtelen emelkedése nyomán a település sűrűn lakott része sík terepen helyezkedik el.

A városban két természetes, és egy mesterséges (duzzasztógáttal létrehozott) tó található. Továbbá keresztülszeli a helységet több helyen is, a hegyekből leiramló Nakajama folyó.

A város lakossága az 1960-as évektől az ezredfordulóig nagyjából stagnált. Ekkor indult meg egy csökkenő tendencia, mely a mai napig tart.
Népességváltozás | ||
---|---|---|
Év | Népesség | Vált. (%) |
1960 | 116 523 | — |
1970 | 108 270 | −7,1% |
1980 | 112 961 | +4,3% |
1990 | 115 251 | +2,0% |
2000 | 114 548 | −0,6% |
2010 | 112 134 | −2,1% |
2023 | 101 240 | −9,7% |
A városban számos általános,- és középiskola működik, egy Régészeti Múzeum is található a településen, a pályaudvar mellett pedig egy Vasúttörténeti Múzeum üzemel. A városmodernizációs program keretében 1996-ban egy 2000 fő befogadására alkalmas koncerttermet, és egy könyvtárat avattak fel. Minden évben ősszel megrendezésre kerül a helyi fesztivál "Szaidzsómacuri" (西条祭り), mely nagy jelentősséggel bír a város életében.

A városban 26 állami általános iskola, és 10 állami középiskola működik, melyeket az önkormányzat tart fenn. Illetve további 5 állami középiskolát a Prefektúra üzemeltet.
A japán nyelv viszonylag homogén, ám bizonyos helyeken eltérő hanglejtéssel, különböző ejtéssel beszélik, esetleg helyi tájszavakat használnak. Szaidzsóban a Tojo nyelvjárás egy változatát az úgy nevezett "Szaidzsó-ben"-t (西条弁) beszélik.
Az lokális gazdaság legjelentősebb ágazat a talán a mezőgazdaság, melynek profilja főként a gabona,- és gyümölcstermesztés. Emellett a halászat is számottevő, főként polipot és kagylót fognak a közeli vizeken.
A gyár,- és nehézipar is igen sarkalatos. Korábban egy rézbánya működött a környéken, ami mára már megszűnt, ám a vaskohászati üzemek szakadatlanul, és állhatatosan működnek tovább.


A legmegkerülhetetlenebb mégis talán a hajógyártás, mely a város bevételének tetemes részét adja. Valamint elektronikai cégek is itt bejegyezve működnek. További érdekesség, hogy a jókora talajvízkészletek miatt a helyieknek nem kell fizetniük a csapvízért.
A településnek repülőtere nincsen, de közúton, kötött pályán, és hajóval egyaránt megközelíthető.
Szaidzsó a prefektúra központjától, Macujamától 50 kilométerre észak-keletre terül el, mellyel számos főút köti össze.
E56-os Macujama felé vezető gyorsforgalmi út
E76-os Imabari-Komacu gyorsforgalmi út
11-es számú országos főútvonal
192-es számú országos főútvonal
194-es számú országos főútvonal
196-es számú országos főútvonal
Macujama és Szaidzsó között egypályás, villamosítatlan vasúti pálya is fekszik, melyen főként személyforgalom zajlik. A város területén 6 vasúti megállóhely és 1 vasútállomás található.
Közvetlen vasúti járat visz továbbá Takamacu és Okajama városokba, melyeket a régiós monopóliumot élvező JR Sikoku vasúti vállalat üzemeltet.
Közvetlen nappali és éjszakai buszjáratok közlekednek Macujamába, Hirosimába, ész Kobén át Ószakába.
Továbbá a tojoi kikötő és Ószaka között kompjáratot üzemeltet az Orange Ferry tengerhajózási társaság.

Az Isizucsi-hegy csúcsára drótkötélpályás felvonóval lehet feljutni.

Szaidzsóban számos szentély, múzeum, és kirándulásra alkalmas hely található. A téli szezonban sokan a hegyekben lévő sípályákat meglátogatni érkeznek a városba. De a nyáron és az őszi fesztivál alkalmából is sokan látogatnak a városba.
-
Kép a híres helyi fesztiválról, a "Szaidzsómacuri"-ról.
-
Sintoista szentély az Isizucsi-hegy lábánál
-
Aranylevelű lángvirágok tengere az Isizucsi hegy lábánál
-
A város parkja cseresznyevirágzás idején
-
Kiállított mozdony a Vasúttörténeti Múzeumban
-
A lefelé folyó folyó
-
Csöndes bevásárlónegyed
-
Ősz a városi parkban
A fordítás fő forrása a megfelelő japán Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.