Vizelet – Wikipédia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A vizelet (urina, húgy[1]) a szervezetből kiválasztott felesleges elektrolitok és anyagcseretermékek folyékony elegye, melyet az emlősök, madarak, hüllők, halak és kétéltűek veséi választanak ki. Az olyan anyagok vérből történő kiválasztásával, mint a felesleges víz, a nátrium-, klorid-, kálium- és kalciumionok, karbamid (urea) és más anyagcseretermékek (húgysav, kreatinin, urobilin stb.) elengedhetetlen szerepet játszik a homeosztázis fenntartásában, alapvetően annak a víz- és elektrolit háztartást érintő komponensében. Színe és állaga nagyon változó a különböző állatoknál. Míg a legtöbb állatnál folyadék formájában távozik, addig a madaraknál pasztózus az állaga. Színe elsősorban a koncentrációjától függ, és világossárgától sötétbarnáig bármilyen lehet.
A vizelet kiválasztását a vesékben diuresisnek, míg a környezetbe való kiürítését vizelésnek, mikciónak nevezzük.
Számos betegségben megváltozik a vizelet mennyisége és minősége. Ezért a vizelet vizsgálata (uroszkópia) egyike a legősibb orvosi vizsgálatoknak. Sokféle kóros állapotra, valamint a vesék és a vizeletelvezető rendszer betegségeire lehet következtetni belőle. Így például cukorbetegségben sok, emellett cukrot tartalmazó vizelet képződik, míg vese vagy a vizeletvezeték betegségeiben gyulladásos anyagcseretermékek, fehérvérsejtek vagy mikroorganizmusok is kimutathatóak a vizeletből. A vizelet vizsgálat eredménye elsősorban a veseműködés állapotát tükrözi. A vizsgálat alapvető elvei:
- meghatározott anyagoknak lehetőleg teljes mértékben ki kell választódniuk a vérből a vizeletbe,
- más anyagoknak lehetőleg teljes mértékben a vérben kell maradniuk.
A vizsgálat kiterjed:
- baktériumok jelenlétére - normáltartomány 1000/ml alatti tartomány, ami nem igényel intézkedést;
- vér jelenlétére - normál esetben nem lehet vér a vizeletben;
- fehérje jelenlétére - normáltartomány napi ürített fehérjemennyiség (24 órás) 500 mg/l alatt; albumin 300 mg/l alatt.
_(14595057960).jpg)
A vizeletgyűjtésnél az a legfontosabb, hogy minél tisztább anyag kerüljön laboratóriumi vizsgálatra (például ne lekváros üvegbe gyűjtse a beteg a vizeletet lehetőleg). A vizsgálatra kért anyagról az orvos rendelkezik:
- reggeli vizelet - normál alvást követő felkelés utáni első vizelet;
- spontán vizelet - felszólításra azonnali vizeletürítés a gyűjtőedénybe;
- kezdeti vizelet - a kifolyó vizelet első adagja;
- középsugár vizelet - vizelés során az első adag a WC-be ürül, majd a vizeletet a vizelés közepétől kezdve a beteg a gyűjtőedénybe fogja fel;
- gyűjtött vizelet - az orvos által meghatározott ideig tartó vizeletgyűjtés (a 24 órás vizeletgyűjtés például azt jelenti, hogy felkelés után a gyűjtő személy az első vizeletet még nem fogja fel, de minden vizeletét, amit ezután vizel, edénybe gyűjti a másnap reggeli első vizelettel együtt).
- ↑ Biológiai kislexikon|Digitális Tankönyvtár (magyar nyelven). regi.tankonyvtar.hu. [2021. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 30.)
- Ganong, William F.: Az orvosi élettan alapjai (Medicina Kiadó 1990) ISBN 963-241-783-6
- Szentágothai-Réthelyi: Funkcionális anatómia (Semmelweis, Bp. 1994) ISBN 963-8154-37-3
- Nagy egészségkönyv, A magyar kiadás főszerkesztője: prof. Dr. István Lajos (Verena Corazza - Renate Daimler - Andrea Ernst - Krista Federspiel - Vera Herbst - Kurt Langbein - Hans-Peter Martin - Hans Weiss) (Kossuth - Medicina Budapest, 1992) ISBN 963-093-5333 (Kossuth), ISBN 963-242-0411 (Medicina)