Titkos alagút épült a Duna alatt

2009. jan. 21. 13:53

Nagymaros - Bár a helyiek sem tudják, de Nagymarosnál bármikor átsétálhatunk a Duna alatt. A bős-nagymarosi vízi erőmű "melléktermékeként" ugyanis 1995-ben építettek Visegrád és Nagymaros közé egy alagutat. Először egy utat akartak hosszában a folyó alatt, de a végén csak erre futotta. A közműveknek épített átjárót kizárólag az üzemeltető és a karbantartó cég szakemberei használhatják. Ők minden negyedik órában, a hajók és halak alatt néhány méterre végzik el az ellenőrzéseket.

A szocializmus utolsó nagy projektje volt a bős-nagymarosi vízi erőmű. A rendszerváltásba belebukott az építkezés. A holdbéli tájként emlegetett építési területet vissza kellett állítani eredeti állapotába. A Duna két partján lévő települések számára a terv meghiúsulása többről szólt, mint a környezetvédők által csak Dunaszauruszként emlegetett erőműről. Ôk átjárót akartak a jobb és a bal part között. A beruházók pedig megígérték, hogy az erőmű tetején egy hidat is építenek a közlekedés megkönnyítésére. Hiszen, aki Visegrádról vagy Lepencéről át akart menni Nagymarosra, az komppal tehette csak meg az utat, vagy az Árpád hídig kellett hajtania, hogy az amúgy 5-10 kilométerre lévő szomszédba hosszas kerülő után megérkezzen.

Végül úgy döntöttek, hogy ha másra már nem telik, az erőmű építéséhez kiásott gödörbe leraknak csöveket, ami a szenny- és ivóvizet, az áramot, illetve a telefonkábeleket átviszi a túlsó partra. A különös objektumot ma egy-egy hosszabbra nyúlt kék aknafödél rejti a Duna két partján. Ám ha megvan a kulcs, csuda dolgokra lehet lenn bukkanni. Ferincz Gyuláné (53), a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság nagymarosi kirendeltségvezetője a "titokgazda". Segítségével a Blikk munkatársai is bejárták az 560 méter hosszú víz alatti világot. Egy hatalmas turbinát kellett bekapcsolni, amikor lemásztunk a mélybe, ez biztosította a levegőt. Nagy a rend odalenn, minden a szabályok szerint működik. Elsőre olyan, mint Dexter, az amerikai rajzfilmhős laboratóriuma. Misztikus, nagy kapcsolótáblák és csövek mindenféle villódzó gombokkal. Bár nem tűnik veszélyesnek, de bármelyik nagyfeszültségű kábel berobbanhat - figyelmeztet Ferinczné -, ha valaki hibázik. Az alagutat pedig a robbanás után hamar elöntené a szennyvíz, majd a Duna. Az elmúlt 10 évben szerencsére a tűzoltóknak csak azért kellett kivonulniuk, mert a túlzott páralecsapódás miatt a füstérzékelők tévesen jeleztek.

- Azóta hőérzékelősre cserélték a rendszert - mondja Ferinczné Kati. Az út így a víz alatt mindöszsze 10 perc Visegrádra. A fenti víz csobogásából semmit sem hallani, csak néhány meredező cseppkő jelzi az illesztéseknél a Duna jelenlétét. Tolnay Knefély György (55) szakmérnök mosolyogva mesél a lenti muffokról. Ebben az esetben nem csinos nőkre kell gondolni, csupán a hegesztéseket helyettesítő acélgyűrűkre, amelylyel a korábban rosszul elkészített varratokat helyettesítik, korszerű megoldásként. Gyurik Gyula (62) mérnök pedig hozzáteszi: a közműalagúthoz csatlakozik egy galériás vízforgató is, ami természetes módon mossa át a folyó vizét, és így biztosít ivóvizet a környék településeinek. A tervezett bős-nagymarosi építkezés azonban sokkal többről szólt volna, mint ez a vízi átjáró, de az gazdasági és környezetvédelmi okok miatt nem épült meg. Végeredményben az alagút is eredmény, ahol szakmai csoportokat is fogadtak már Amerikából. Civilnek azonban még nem sikerült lejutnia. Pedig Ferincz Gyulánét már sokszor kérlelték a beavatott helybéliek, hogy ha nem jár a komp, pénzért kísérje át őket. Nekik nem sikerült, nekünk, hosszas szervezés után igen. Ilyen kivételes helyzetben, a cégnél dolgozó két visegrádi munkatárs van csak.